A Hit kihívásai

Miközben sokan az egyházak világméretű válságáról beszélnek, a Hit Gyülekezete továbbra is  fejlődik, építkezik, növekedik, vagyis egy virágzó közösség. Miben látod e sikerének kulcsát?

 
A gyülekezet növekedésének legfőbb titka véleményem szerint az Úrral való személyes közösség és az ebből származó szellemi áldások. Ezt hangsúlyoztuk az igehirdetésben a múltban is és most is. Amikor az emberek az Isten Igéjének megfelelő módon megtérnek, és az Úrral járnak, akkor olyan szellemi erő költözik be az életükbe, amely által erkölcsileg is képesek megváltozni: értékeket tudnak képviselni, ez pedig kiutat mutat a bajba jutott, válságban lévő embertársaik számára. Ebből a sok pozitív egyéni példából származik egy közösség vonzereje. Persze ez önmagában még nem garantálja a sikert: az is fontos, hogy az istentiszteletek, az igehirdetések, az evangelizációk is folyamatosan magas szellemi színvonalon zajlódjanak. Ahol – bibliai mércével mérve is! – jó a szolgálatok minősége, és tömegméretben jelen vannak a pozitív egyéni példák, ott a keresztény közösségek, gyülekezetek növekednek, fejlődnek. Ez világszerte megfigyelhető. Továbbra is ebben látom a Hit Gyülekezete sikerét.
 
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gyülekezetben többségben vannak a magas erkölcsi-szellemi színvonalon élő emberek?
 
Nem feltétlenül. Nehéz ezt az arányt pontosan meghatározni, mert állandóan változik. Bizonyos időszakokban, amikor jó szellemi állapotban van a közösség, és a többséget pozitív befolyás éri, a kegyelem ösztönzi őket Isten szeretetére. De előfordul, hogy ez a trend megtörik, és kisebbségbe kerülnek azok a keresztények, akik magas szintű szellemi-erkölcsi értékeket hordoznak. Ilyenkor a közösségek választás elé kerülnek: sikerül-e a kisebbségnek rávennie a többséget arra, hogy ők is elkötelezett módon, bibliai alapon kövessék Jézust, vagy nem. Ez aztán meg is határozza egy evangéliumi, bibliai alapon álló gyülekezet sorsának alakulását, fejlődésének perspektíváját.
 
Talán a Hit Gyülekezete sikerének egy másik oka az is, hogy az eddigiekben, amikor a közösség általánosságban véve láthatóan megfáradt, válság jelei mutatkoztak, olyan problémák keletkeztek, amelyeknek nem kellett volna, akkor a kisebbség mindig aktivizálódott, a gyülekezet többsége pedig elfogadta az érettebb, szellemi emberek iránymutatását. Ha e két réteg között továbbra is megmarad a békesség és az egymásra való kölcsönös érzékenység, akkor a gyülekezetek meg tudják őrizni megújulási képességüket. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy ne zajlódjék – divatos kifejezéssel élve – „árokásás” a gyülekezet többsége és a szellemi vezetők között, mert ennek a két rétegnek az eltávolodása egymástól, az ilyen típusú ellentétek, szakadások mindig a gyülekezet megfáradásához vezettek. Az ébredéspárti, előremutató értékeket hordozó emberek pedig, akik a szellemi életben fejlődni akarnak, ilyen közösségekben nem találják a helyüket, ezért vagy elmennek, vagy megalkusznak.  
 
Mit értesz „árokásás” alatt? Tudatos tevékenységet?
 
Verbális bujtogatást, neheztelést, frusztráltságból, a szellemi életben történt megrekedtségből fakadó kudarcélményeken, vereségérzéseken alapuló negatív magatartást.  
 
Az utóbbi egy évben hogyan alakult ebből a szempontból a gyülekezet belső összetételének, említett rétegeinek aránya? Jelenleg milyennek látod a gyülekezet általános állapotát? 
 
Az egység munkálása folyamatos feladat. Fontos, hogy a közösség naponta megújuljon szellemi és lelki szinten egyaránt. Úgy látom, hogy ezen a területen a gyülekezet jelenleg elfogadható szinten áll, de természetesen mindig lehet javítani is rajta.
 
Számításba veszed a szolgálat során, hogy a már elért szintről átmenetileg esetleg lefelé is mozdulhat a közösség? 
 
Igen, egyértelmű, hogy a gyülekezet szellemi életében tapasztalható egy hullámzás. Ezzel kapcsolatban azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a budapesti gyülekezet egy missziós jellegű gyülekezet: nagyon sok közösség az itteni munkára figyel, innen vár vezetést, itt talál tájékozódási pontot a pásztorlási munka, feladatok, szolgálatok szempontjából is. Nagyon nagy – ma már nemzetközi mértékű – teher nehezedik a budapesti gyülekezetre. 
Ráadásul istentiszteletünk rendszeresen a széles nyilvánosság előtt zajlik. Ha számításba vesszük az ebből adódó, ránk irányuló jelentős társadalmi érdeklődést, ami egyúttal nagy felületen jelentkező, állandó szellemi érintkezést is jelent a világ figyelmével, akkor én nagy áldásnak és kegyelemnek tartom, hogy a gyülekezet rendelkezik ezzel a teherbíró képességgel.
 
A növekedés egyik kulcsa a fiatalok megnyerése és beépülése. Hogyan lehet bekapcsolni a gyülekezetbe az új generációt? 
 
Valóban, minden gyülekezet jövőjét az dönti el, hogy képes-e az ifjúság irányában hatékony szolgálatot folytatni. Ez a feladat soha nem volt könnyű, keresni kell a jó megoldásokat. Sok javítani való van a Hit Gyülekezetében ezen a területen, de tágabb összehasonlításban e téren sem állunk rosszul.
 
Szintén a fiatalok szempontjából felmerülő kérdés: miért nincsenek az utóbbi időben olyan zenei formációk, mint a kilencvenes években, melyek mögé a gyülekezet is oda tudott állni? A zene szerepe változott? Nincs szükség ilyen együttesekre? Vagy hiány van mostanában ezen a téren? 
 
A zenére nagy szükség van, a zene soha nem fogja elveszíteni a szerepét az istentiszteletben. Ugyanakkor az elmúlt években világméretekben érzékelhetővé vált, hogy a fiatal keresztény zenészek motivációja és a zenéhez való viszonya megváltozott. Régebben az egyházi zene megújulását az tette lehetővé, hogy igyekeztek tiszta motívumból, Isten dicsőségére zenélni, és ennek érdekében emeltek be olyan zenei irányzatokat az egyházi életbe, amelyekkel modernizálni lehet az egyházi zenét. Így is adódtak nehézségek, mégis a hetvenes, nyolcvanas években, körülbelül a kilencvenes évek közepéig nagyon dinamikusan fejlődött az egyházi zene, amennyire rálátásom van, világméretekben. 
 
A kilencvenes évek közepétől fogva azonban úgy tűnik, hogy az individuális törekvések kerültek túlsúlyba, mi több, ezek váltak a mintaképekké. Azóta világméretekben visszaesés tapasztalható: nincs annyi jó CD a keresztény zenei piacon, kevesebb a friss, inspiratív dal, amely a Szent Szellem kenetét közvetítené. Véleményem szerint ennek egyik oka a motivációk említett torzulása. Olyan sztárallűrök, szokások jelentek meg, amelyektől pedig kezdettől fogva óvták a keresztény zenészeket. 
 
Történtek tanulságos esetek, de úgy gondolom, előbb-utóbb újra magára talál az egyházi zene, mert ez is része az ébredésnek, a zene a Szent Szellem nagyon fontos eszköze, sőt fegyvere is. De akkor tud visszatérni a zenei szolgálat a megfelelő szintre, ha a zenészek érett keresztényként szolgálják Istent, nem akarnak sztárok, híres emberek lenni. 
 
Mit értesz hideg profizmuson?
 
Azt, hogy személytelenné vált, és műszaki, technikai követelményeknek igyekszik megfelelni, sokszor hiányzik belőle a szív, az ihletettség.
 
És ez az egyházra általánosságban, világméretekben is jellemző? 
 
Teljes mértékben. Érdemes megfigyelni, hogy éppen ezért a nagy evangelizációs összejöveteleken többnyire ma is régi pünkösdi dalokat énekelnek, mert ezek sokkal mélyebben megérintik az emberek lelkét, szívét. A koncert jellegű zene nem rendelkezik ilyen közösségteremtő erővel. Hiszen mi a zene feladata? Az Istennel és az egymással való közösség erősítése és építése, vagy ahogyan egy zsoltár mondja: a szövetség erősítése. A zenének ezt a célt kell szolgálnia. Ahol a hideg profizmus győz, ott inkább előadásról beszélhetünk, ahol előadók és fogyasztók vannak. Dávid sátráról eredetileg nem ez volt az egyház látása. Nem biblikus, hogy a dicsőítés alatt két részre szakadjon a gyülekezet: az egész gyülekezetnek egyetlen kórusként, egyetlen zenekarként kell az Úr jelenlétébe belépnie. 
 
De ezzel kapcsolatban fel lehet vetni, hogy egyeseket zavarhat a dicséret alatt szinte teljesen lesötétített lelátó, éppen az említettek miatt: így mintha egy előadáson lennének, nehezebb közösséget teremteniük a zenekarral és egymással.
 
Nem állítom, hogy kinyilatkoztatás, vagy a Szentlélektől származik, inkább tapasztalatból mondom: nem szabad elfelejteni, hogy a Vidám Vasárnap a média nyilvánossága előtt zajló összejövetel, mivel közvetíti a televízió. A televízióban nagyon fontos az esztétikum. A Hit Csarnok – de általában minden ilyen méretű épület – médiaképessége önmagában alacsony. Ezért a közvetítést a világon mindenütt a világítással, színek vetítésével igyekeznek megfelelő esztétikai színvonalon lebonyolítani.
 
Nem feltétlenül fogadom el, hogy ne lehetne így közösséget teremteni. Lehet, hogyvizuálisan egymással kicsit kevésbé, viszont jobban látható például a szöveg, ami a dicséret szempontjából sokkal fontosabb. Másrészt szellemi-lelki síkon könnyebb is a közösségteremtés úgy, hogy a fizikai külső háttérben van. Kétségtelen, hogy ha valaki azért jön a gyülekezetbe, mert a szerelmét akarja nézni, annak így nehezebb dolga lesz, mint ahogy egymás életének, mozgásának kontrollálását sem könnyíti meg a félhomály – ez viszont kifejezetten előnyös.
 
Egyébként a korai keresztények gyakran este jöttek össze, és félhomályban tartották az összejöveteleiket, fáklyával világítottak, különösen a katakombaegyházakban. Eszerint vannak, akik tudatosan maradnak a háttérben, mert hátrányuk származna belőle, ha felismernék őket. Azt gondoltam, hogy ez már a múlt, hiszen elméletben vallásszabadság van.
 
A gyülekezet egy része valóban nem akarja felfedni a televízió széles nyilvánossága számára a kilétét, sőt, ismerek olyan embereket, akik korábban ezért nem jártak el a Vidám Vasárnap istentiszteletre. És nem feltétlenül azért, mert szégyellik Jézus Krisztust, hanem mert tisztában vannak vele, hogy elveszíthetik az állásukat. De ez nem a Hit Gyülekezetének problémája, hanem a magyar társadalomé. Szerintem sok értelmiségit még most is ezek a társadalmi előítéletek tartanak távol, függetlenül attól, hogy milyen egyházpolitikát folytat a kormány.
 
Az internetet mennyire tartod hasznosnak, használhatónak a közösség építésében? Az amerikai elnökválasztáson győztes Barack Obama például közösségi oldalakon keresztül tudta mozgósítani a fiatalok tömegeit.  
 
Nagyon sok ötlet elhangzik a gyülekezeten belül is ezekkel az új módszerekkel kapcsolatban, de szükség lenne arra is, hogy a hozzáértők kidolgozzanak egy rendszert, amelynek igazolható a működőképessége és hatékonysága. Ha ez megtörténik, akkor feltétlenül megújítjuk ezt a területet is. Obamával kapcsolatban is fontos megjegyezni, hogy ott nemcsak egy ötlet vetődött fel, hanem professzionális szinten kidolgozták a rendszert, ami aztán jól is működött. 
 
Ha már a közösség építésénél tartunk: idetartozik a családalapítás is. E területen már megvalósult egy eredeti ötlet, nevezetesen a társközvetítő szolgálat. Mit lehet erről tudni, mennyire vált be? 
 
Véleményem szerint sikeres a szolgálat, persze mindig figyelembe kell venni a realitásokat. Összességében nagyon ígéretes eredményeket produkált a társközvetítés, sok házasságkötésre került sor, még a középgenerációhoz tartozó hívők között is. Sőt, azóta már gyermekáldások is mutatják az eredményességét. Bízom benne, hogy a továbbiakban is gyümölcsöző lesz, de azt tudatosítani kell, hogy a társválasztás nagyon bonyolult kérdés, különösen akkor, ha valaki bonyolulttá teszi a maga számára. Ha az ember irreális igényekkel lép fel, vagy az önismerete nem reális, akkor még az Isten sem tud az embernek társat találni. 
 
Amikor a gyülekezet fejlődéséről beszélünk, fontos azt is megemlíteni, hogy az elmúlt hat évben lényegesen kedvezőbb társadalmi-politikai közegben éltünk, élünk, mint amilyen az azt megelőző időszak volt. Ez a tény mennyire jelentős szerepet játszik a közösség sikerében? 
 
Örvendetes, hogy pozitív változás állt be a gyülekezet társadalmi helyzetében. A politikai és egyéb külső támadások mindig is mesterséges akadályokat képeztek az evangélium terjesztése előtt, de a gyülekezet szerencsére a társadalommal közvetlenül is érintkezik, akár pozitív a politikai helyzete, akár nem. Ezért ez a legfontosabb terület, ahol sikeresnek kell lennünk. Mert a politikai környezettől függetlenül Jézus Krisztussal, az evangéliummal és különösen annak képviselőivel szemben általában sok a társadalmi előítélet, amelyek ellen folyamatosan küzdenünk kell. Meg kell győznünk az embereket, hogy ezek az előítéletek alaptalanok, és a megtérés, illetve az olyan közösségekhez való csatlakozás, mint a Hit Gyülekezete, személyes életük számára több pozitívumot, több áldást, több hasznot jelent, mint áldozatot. 
 
Például a mai napig tartja magát az a társadalmi előítélet, hogy a gyülekezetben „elveszik az emberek pénzét”. Ennek oka részben az, hogy az adakozásnak a társadalomban nincs meg az a hagyománya, elfogadottsága és tekintélye, mint a nyugati társadalmakban. Azok a bibliai tanítások, melyek az anyagi áldást az adakozáshoz kötik, vagyis azt állítják, hogy az aratás feltétele a vetés, egy poszt-marxista társadalomban kizsákmányolásnak tűnnek. A marxista gondolkodásmóddal, értékrenddel bíró ember azt hiszi, hogy ez egy trükk, amivel bepalizzák az embereket. Ilyen és ehhez hasonló vádakkal kell naponta szembenéznie minden gyülekezetnek ebben a térségben. 
 
Emellett a Hit Gyülekezetéhez hasonló ébredési és megújulási közösségek növekedésének vannak mellékhatásai is: tudniillik sértenek bizonyos egyházi, egyházpolitikai érdekeket. És természetesen – ahogy ez más szférában is lenni szokott – a konkurencia úgy védekezik, ahogy tud: sokszor nem biblikus módszerekkel védelmezi híveit az úgymond „hites előretöréssel” szemben, hanem olyan elhárító mechanizmusokat alkalmaz, amelyek köszönő viszonyban sincsenek keresztény normákkal.
 
Ilyen vádakat hivatalosan vagy a médiában szerencsére nem nagyon lehet hallani mostanában…
 
Persze, a média realista, tisztában van azzal, hogy minden közösséggel szemben léteznek társadalmi előítéletek. Nincs Magyarországon egyetlenegy olyan politikai, vallási vagy más, akár sportközösség, amellyel szemben ne forognának közszájon különböző vádak, mindegy, hogy megalapozottan vagy alaptalanul. A társadalom sok-sok közösség laza szervezete, szövete, és egyik közösség küzd a másikkal. Nyilvánvalóan az a cél, hogy ez a küzdelem demokratikus játékszabályok alapján folyjék, de ezek a harcok mindig léteznek, és ez így lesz a jövőben is, mint ahogy Jézus is felhívta erre a figyelmet. 
 
Ráadásul a kereszténység mögött áll egy spirituális, természetfölötti háttér, amely az ellenkező oldal szellemi hátteréből ellenszenvet, indulatokat, agressziót vált ki. A hívőknek tudniuk kell, hogy ez a jelenség nem hatalom- vagy kormányfüggő. Még ha a kereszténység számára a legkedvezőbb politikai hatalmi konstrukció áll fenn, akkor is szembe kell nézniük ezzel a társadalomban megjelenő közeggel, és ebben kell élniük, és hirdetniük az evangéliumot.
 
A Vidám Vasárnap néhány héttel ezelőtti adásába érkezett egy levél, mely szerint a közeljövőben egy lejárató könyv fog megjelenni a Hit Gyülekezetéről. Mit lehet tudni az információ valóságtartalmáról? 
 
Tény, hogy több forrásból is érkezett ilyen hír. Utánajártunk, és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez nem így van, nem írt és nem ír az adásban megnevezett személy könyvet a gyülekezetről. 
 
Hogyan ítéled meg az utóbbi hat év egyházpolitikáját? És mire számítasz egy hatalomváltás esetén? 
 
Ami a mostani egyházpolitikát illeti: pozitívuma, hogy a hangsúlyt az ideológiai feszültségek kikerülésére tette. 1990 és 1994, illetve 1998 és 2002 között a belpolitikát többnyire ideológiai viták és az azok nyomán keletkezett feszültségek terhelték. Szerintem ezt a mostani kormánynak sikerült kikerülnie. Azt viszont hiányosságnak tartom, hogy a jelenlegi hatalom sem a valós társadalmi súlyuk, jelentőségük szerint kezeli az egyházakat. 
 
Ennek jele például, hogy egyetlen egyházat sem hívtak meg a nemzeti csúcsértekezletre?
 
Igen. Az itthoni állapotokkal ellentétben az Egyesül Államokban és sok más országban tudják, hogy például egy ilyen súlyos pénzügyi és gazdasági válságnak vannak szellemi, erkölcsi vonatkozásai, dimenziói is, ezért sikeres egyházi személyeket is meghívnak ilyen találkozókra. A magyar politikusok, főleg a baloldaliak, nem igazán tudnak mit kezdeni a lelkészekkel, nem tudják elhelyezni őket a társadalom palettáján, és szerintem ezért nem adják meg nekik azt az elfogadást és tiszteletet, ami más országokban, demokráciákban teljesen természetes. 
 
Ami a jövő magyar egyházpolitikáját illeti: akár rosszabbodhat is a helyzet, kiújulhat újra a küzdelem, mint a Bírák könyvében. A hívőknek ezzel is számolniuk kell. Ez a forgatókönyv akkor léphet életbe, ha egy esetleges Fidesz-kormányzat a Sólyom köztársasági elnök úr által jelenleg is képviselt egyházpolitikát kormányzati szintre emelné. Az valóban rossz lenne a Hit Gyülekezete számára, mert tulajdonképpen a Horthy-féle egyházpolitika restaurációja történne meg.
 
Miben érhető tetten a köztársasági elnöknél a Horthy-korszak egyházpolitikája? 
 
Például abban, hogy még annyira se veszik figyelembe az evangéliumi egyházakat, mint a Kádár-érában. A rendszerváltás előtt létezett a Szabad Egyházak Tanácsa néven elhíresült szervezet – a Hit Gyülekezete egyébként nem volt a tagja –, amely megpróbálta összefogni a kisegyházakat, és ilyen módon érvényesítette az érdekeiket. Ez persze meglehetősen korlátozott volt abban a korban, de tény, hogy ezek az egyházak mégis részesültek valamennyi társadalmi tekintélyből, elfogadottságból. A Sólyom-féle egyházpolitikában ilyesminek nyomát sem látom. 
 
Vagyis nem nyit az úgynevezett kisegyházak felé?
 
Én legalábbis nem tapasztalom. A Hit Gyülekezete az ország negyedik legnagyobb egyháza, ennek ellenére a köztársasági elnök úr még semmi jelét sem mutatta annak, hogy tudomást venne a létezésünkről. Véleményem szerint ez nem a mi problémánk. 
 
Miközben a bazsarózsáktól a biciklis felvonulásig sok fontos dologra jut ideje. Miért nem foglalkozik a kisegyházakkal? 
 
Úgy gondolom, hogy ez ideológiai hátteréből fakad. Magyarország egyik nagy problémája, hogy 1989 óta sem tudja ezeket az ideológiai elemeket levetni, melyeket általában konkrét személyek hordoznak. A Sólyom László által képviselt egyházpolitikát azért sem tartom tisztességesnek, mert szerintem a köztársasági elnöknek nem az a feladata, hogy ilyen szinten beleszóljon az egyházak közti viszonyba, elmélyítve a megosztottságot. Én inkább integrációjuk előmozdítását várnám tőle.
 
Tehát ennek az egyházpolitikának kormányzati szintre emelése lenne az egyik, a rosszabbik forgatókönyv a jövőre nézve. Melyik a másik? 
 
Elképzelhető, hogy a Fidesz nem ezt fogja követni, hanem egy modernebb jobboldali egyházpolitikát, amelyben megkülönböztetik ugyan a „történelmi egyházakat”, ugyanakkor a kisegyházak érdekeivel és védelmével is törődnek. A magyar kormányok magatartását sajnálatos módon mindig az determinálja, hogy melyik egyház vagy egyházak határozzák meg döntően az egyházpolitikát. Ha egy kormány igyekszik semleges, polgári alapon nyugvó egyházpolitikát kialakítani, akkor távolságot tart minden egyháztól, és azon igyekszik, hogy összhangba hozza az érdekeiket – nyilvánvalóan a társadalmi súlyuknak megfelelően. Én abban bízom, hogy a Fidesz okult az 1998 és 2002 közötti időszak egyházpolitikai problémáiból, és nem annak a korszaknak a folytatását tartja feladatának.
 
Ha viszont egy nagyegyházra fogja bízni az egyházpolitikát, akkor biztos vagyok benne, hogy ebből kemény ideológiai küzdelmek, harcok és feszültségek keletkeznek, amelyek megint elterelik a figyelmet a nemzet sorskérdéseiről, és lekötik az ezek megoldásához szükséges energiákat is.
 
Az a kormány, amely a katolikus egyházra bízza az egyházpolitika meghatározását, nyilván abból indul ki, hogy a katolikus a többségi vallás. 
 
Ez a felfogás alapvetően problematikus. A nyugati katolikus egyházban már teljesen tisztában vannak azzal, hogy a katolikus vallás a társadalom kisebbségéhez tartozik, éppen ezért sok országban elképzelhetetlen az olyan típusú érdekérvényesítő tevékenység, ami Magyarországon jobboldali kormányok esetén rendszeresen tetten érhető, miközben az egyház támogatottsága drámaian csökken: statisztikai adatok mutatják, hogy tulajdonképpen minden keresztény egyház kisebbségben van, így a katolikus álláspont is kisebbségi álláspont. 
 
Ezért az Egyesült Államokban vagy más nyugati, demokratikus országokban – tiszteletben tartva a különböző keresztény felekezetek közötti különbséget – az összefogásra teszik a hangsúlyt, hogy közösen érvényesítsék bizonyos kérdésekben az érdekeiket: ilyen például az abortusz vagy a homoszexuális házasság kérdése. Ezekben az országokban kialakult egy úgynevezett keresztény koalíció, amely a katolikustól egészen az evangéliumi kereszténységig magába foglalja az egyházakat, sőt sokszor még más vallásokat is.
 
Elképzelhetőnek tartod egy ilyen koalíció létrejöttét Magyarországon? 
 
Ha azt szeretnék az egyházak, hogy alapvető morális normák érvényesüljenek a társadalomban, azt csak összefogással lehet megvalósítani. Ezt a szerepet mindenhol a keresztény közösségek, felekezetek vállalják fel, miközben azzal is tisztában vannak, hogy egy közösség egyedül nem tudja hatékonyan képviselni, ehhez keresztény koalícióra van szükség. 
 
A politikai jobboldal erre nem alkalmas, mert nem képes hitelesen képviselni erkölcsi normákat más keleti vagy nyugati országokban sem.
Az egyházak viszont éppen ezen normák képviseletével tudnak hozzájárulni a demokratikus fejlődéshez, a demokrácia megerősödéséhez. Úgy gondolom, hogy ezen a területen van létjogosultsága az egyházak társadalmi szerepvállalásának. Szükséges, hogy a társadalom tisztában legyen bizonyos erkölcsi alapokkal, hogy az emberek az alapvető sorskérdések megválaszolásában különbséget tudjanak tenni jó és rossz között. A pártok nem erkölcsi alapon működnek, ők szavazatokat akarnak szerezni, az a céljuk, hogy a polgárok támogatását megnyerjék. Ennek következtében folyamatosan háttérbe szorul az erkölcsi normák képviselete a társadalomban, egyre szűkebb társadalmi réteg, döntően egyházakhoz tartozó személyek, csoportok vállalják föl ezeket. 
 
Kinek kellene ezt a koalíciót létrehoznia vagy kezdeményeznie? 
 
Nyilvánvalóan a legbefolyásosabb egyházi tényezőknek, személyeknek kellene kezdeményezniük, okulva az elmúlt évek sikertelenségéből. Hiszen az egyházak tevékenysége társadalmi, politikai szempontból finoman fogalmazva sem mondható sikeresnek. Egy ilyen koalíció nem jelentené azt, hogy a benne részt vevő egyházak feladnák önálló hitéletüket, elveiket vagy az evangélium szolgálatát, ugyanakkor bizonyos ügyekben összefognának. Ilyenre volt példa Magyarországon is, amikor a Hit Gyülekezete a katolikus egyház mellett ugyanazt az állásfoglalást fogalmazta meg a homoszexuális házassággal, az abortusszal vagy az euthanáziával kapcsolatban.
 
Ez tehát a választási lehetőség egy jobboldali kormányzat számára: folytathat modernizált egyházpolitikát, amely figyelembe veszi a realitásokat, azt a tényt, hogy az egyházi álláspont morális kérdésekben kisebbségben van; éppen ezért nem emel ki egyetlen egyházat a többi közül, mert ezzel a keresztény álláspontot gyengíti, hanem figyelembe veszi a többieket is, hogy közösen képviseljék alapvető kérdésekben a keresztény álláspontot. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem a megosztásra és a kirekesztésre törekszik majd, sőt ezeket kiiktatni igyekezik az egyházpolitikából, és egységesen, ugyanakkor társadalmi súlyuknak megfelelően kezeli az egyházakat. A Sólyom elnök úr által képviselt egyházpolitika szerintem teljesen elavult, és nem járható út Magyarország számára.
 
A jelen egyik súlyos problémája a pénzügyi és a nyomában érkező gazdasági válság, amely mint derült égből a villámcsapás sújtott le, és mindenkit, köztük a hívőket is érintheti. Mint a gyülekezet pásztora mit tudsz tanácsolni a keresztényeknek ebben a helyzetben? 
 
Véleményem szerint a globalizmussal szemben egyetlen orvosság létezik: az önellátás. Ez védelmet adhat az emberek számára. Magyarországnak megvannak azok a természeti adottságai, amelyek lehetővé tennék az önellátást, az állattartástól kezdve a háztáji földművelésig, az őstermelésig. Az egyszerű, vidéki emberek előtt nem látok más kiutat. Nyilvánvalóan próbálja meg mindenki megőrizni a munkahelyét, azaz tegyen meg mindent, hogy munkaadója áldott, sikeres legyen, mert ettől függ a saját jövője, megélhetése. A keresztényeket arra kell tanítani, hogy lássák ezeket az összefüggéseket, mert Magyarországon az is probléma, hogy sok helyen továbbra is meglopják a munkaadókat, de ezzel valójában saját maguk alatt vágják a fát. Ehhez szemléletváltásra is szükség van, ezen dolgozunk Isten Igéje alapján: az alkalmazott a munkaadójában ne kizsákmányolót lásson, hanem olyan embert, akin keresztül Isten meg akarja őt áldani. Éppen ezért a munkavállaló akkor teszi a legjobbat a maga számára, ha a termelésben, cégének tevékenységében aktívan részt vesz, értékekkel járul hozzá munkahelyének megmaradásához. Ez a legfontosabb, hiszen ha létszámcsökkentésre kerül sor, az elbocsátandó dolgozók kiválasztásánál azt veszik figyelembe, hogy ki milyen minőségű munkát végez. Ezért biztatjuk a keresztényeket, hogy a lehető legmagasabb szinten végezzék a munkájukat, mert ezáltal értékes emberré válnak a munkaadó szemében, aki mindent elkövet, hogy az ilyen dolgozót megtartsa a cégében.
 
Pénzügyi és gazdasági válság idején az is nagyon fontos, hogy az emberek egyéni és családi költségvetése egyensúlyban maradjon: a költekezés mértékét ne a kívánságok határozzák meg, hanem a régi közmondás szerint ki-ki addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér: ne adósodjon el, hanem nagyon gondolja meg, mikor vesz fel hitelt.       Többnyire azt ajánljuk az embereknek, hogy csak akkor vegyenek fel hitelt, ha a befektetés célja értéknövelés, például házépítés. A fogyasztási hitelek igénybevétele azonban ilyen időszakban nem ésszerű. 
 
Véleményed szerint mi áll a pénzügyi világválság szellemi hátterében? Hogyan értékelhető: figyelmeztetés vagy ítélet? 
 
A gazdaság nagyon bonyolult emberi tevékenységek összessége, valamint eredménye is egyben, amelyekben megjelenik a jó és a rossz, a bűn és az igazságosság egyaránt. A válság teológiai szempontból mindig a bűnnel áll összefüggésben. Például a szociális igazságtalansággal, a kizsákmányolással, a tékozlással, amelyeket mind fel lehet ismerni a mai világgazdaságban. Azt azonban nehéz megmondani, hogy pusztán szakmai tévedésekből fakad-e a jelenlegi helyzet, vagy e szakmai tévedések közvetlen okai olyan negatív emberi magatartások, melyeket a Biblia bűnnek ítél. Én az utóbbira hajlok. A kapzsiság, a mohóság, a nyerészkedés, a gazdagság utáni vágy a gazdasági elitben túllépte a mértéket, és emiatt tömegesen elveszítették a gazdasági, pénzügyi helyzetre és viszonyokra vonatkozó józan ítélőképességüket.
   
Így aztán most ismét szigorúbb szabályozásra számíthatunk, aminek keresztényként megint csak nem tudunk örülni, mert ez által viszont növekedni fog az állam szerepvállalása és hatalma, ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy csorbulnak az emberi jogok, kisebb lesz az egyén mozgáslehetősége és szabadsága. 
 
Szintén súlyos probléma a terrorizmus. Úgy tűnik, hogy akárhogyan próbálkoznak a különböző kormányok – hol ígéretekkel vagy kompromisszumokkal, hol fenyegetéssel vagy fegyverrel –, a terrorakciók folyamatosan keserítik az emberek életét, elég csak a néhány nappal ezelőtti mumbai véres akcióra gondolni. 
 
A bibliai alapon gondolkodó emberek ebben a szörnyű jelenségben, korunk legsúlyosabb kihívásában, elsősorban nem politikai problémát látnak, hanem spirituális válságot, ami az iszlám fundamentalizmus, a judaizmus, valamint – ki kell mondani – a kereszténység között húzódik. Látható, hogy az apokaliptikus várakozásokkal kapcsolatos félreértések és téveszmék mélyen tragikus szerepet játszanak ebben a vérfürdőben. Az iszlám fundamentalizmus nem tudja elfogadni Izrael létezését – míg ezzel szemben a bibliai alapon álló emberek számára Izrael Állam nemcsak politikai tény, hanem olyan prófétai jel is, amely a Messiás eljövetelére vonatkozó próféciák beteljesedésének közelségét jelzi. Ezért a Bibliát olvasó emberek nagyon örülnek Izrael létezésének, mert tisztában vannak azzal, hogy a Messiás visszajövetelének előfeltétele a zsidó állam létezése. Ha Izrael nem létezne, akkor a keresztény reménység csak a nagyon távoli jövőben valósulhatna meg. 
 
A radikális muszlim fundamentalisták tanítása ezzel homlokegyenest ellentétes: ők Izrael létezését a gonosz művének tartják. Úgy látják, hogy Izrael létrejötte megszentségtelenítette a szent iszlám világot, és kiszakított egy területet az oszthatatlan iszlám területből. Ezért ők idegen behatolásként, az imperializmus, a cionizmus összeesküvéseként értelmezik Izrael Állam létezését, és legfőbb céljuk – amely egyre jobban meghatározza a gondolkozásmódjukat – Izrael fölszámolása. Ez a felfogás nem csupán a palesztinok körében van jelen, nemcsak a Hezbollah vagy a Hamasz képviseli, hanem az iszlám világon belül szerte a földön mindenütt eluralkodott. Az al-Kaidának és a különböző terrorszervezeteknek ez a legfőbb mozgatórugója és motivációja: eltörölni Izraelt a föld színéről. 
 
Nagyot tévednek, akik azt hiszik, hogy ez a szándék egy politikai közösségre vagy egy népre irányul. Ha „csak” erre irányulna, az is tragikus volna, ám ez a szándék mélységében, alapjaiban érinti a keresztény hitet és reménységet is. A kereszténység is megtámadott, de legalábbis fenyegetett fél ebben a konfliktusban. A terrorizmus mögött álló szellemi harcban a keresztények is benne vannak, nem véletlen, hogy a terroristák rendszeresen összekapcsolják kommunikációjukban a cionizmust a keresztesekkel. Itt tehát egy civilizációs konfliktus zajlik, és mivel az iszlám világ alapvetően vallási fundamentumon áll, ezért arra lehet számítani, hogy ez a konfliktus nem megoldható. 
Különböző politikai játszmákkal, alkukkal elkerülhető vagy elodázható a világméretű összecsapás kirobbanása, de úgy tűnik, csak egy időre. 
 
Az új amerikai elnöktől mi várható a terrorizmus elleni harc terén?
 
Az eddigi megnyilatkozásai reményt keltőek számomra. 
 
Mekkora veszélynek lehetnek kitéve az evangéliumi, karizmatikus keresztény gyülekezetek? Hiszen mint mondtad, ezek a közösségek állnak ki a leginkább és a legbátrabban Izrael mellett. És ismert a logika, mely szerint „az ellenségem barátja az ellenségem”. 
 
Az elmúlt időkben egyes helyeken előfordultak keresztény gyülekezetek elleni támadások, ám arról nincsenek információk, hogy akár az Egyesült Államokban, akár Nyugat-Európában muszlim szervezetek álltak volna ezek mögött. Nyilvánvalóan nem okoz örömet a muszlim fundamentalistáknak az, hogy keresztény közösségek támogatják Izraelt, imádkoznak érte, védelmezik őket emberi és spirituális szinten egyaránt. Igyekeznek ezt a kapcsolatot megrontani, de látható, hogy ez a kísérlet eddig nem sikerült, sőt egyre nagyobb a közeledés Izrael és a keresztény világ között. Ebben az évben is nagyon sok keresztény zarándok kereste föl Izraelt, ilyen magas létszámra az elmúlt évtizedben nem volt példa. Rendkívül intenzív az érdeklődés Izrael iránt a keresztény világon belül, ezt világméretekben lehet tapasztalni. A keresztények számára nem közömbös Jeruzsálem sorsa, mert a Bibliát olvasó emberek nem tudják elképzelni másképpen Jeruzsálemet, csak Izrael fővárosának és a Nagy Király, a Messiás városának. Mindez egyértelműen szemben áll az iszlám politikai és vallási törekvéseivel, nem véletlen, hogy a muszlim világban élő keresztényeket nagyon súlyos atrocitások érik.
 
Beszéljünk egy kicsit a gyülekezet előtt álló feladatokról, tervekről, célokról. Mikor várható a harmadik csarnok átadása? 
 
Általánosságban hadd jegyezzem itt meg, hogy a gyülekezetben nagyon erős a további növekedésre, fejlődésre való képesség. A Hit Park fejlesztése a jövőben is folytatódni fog, a harmadik csarnok építése, illetve fölújítása folyamatosan zajlik. Ennek első része reménységem szerint az év végére befejeződik, aminek azért is nagyon örülök, mert így például intézményesíteni lehet a rendszeres pásztorlási, lelkigondozási szolgálatot. De nemcsak a budapesti, hanem a vidéki közösségek és gyülekezetek is több helyen építkeztek és építkeznek, vagyis a gyülekezet intézményesülése továbbra is előrehalad. De emellett szeretnénk, hogy a létszámbeli növekedés is felgyorsuljon, ehhez pedig az szükséges, hogy a gyülekezet erkölcsi és szellemi élete megtisztuljon, stabilizálódjon, erősebb legyen a jelenleginél. 
 
Egyházpolitikai elképzeléseinkben is van egy fontos változás: az egyházépítés elején a különbségekre tettük a hangsúlyt, mert többnyire azt a kérdést fogalmazták meg irányunkban, hogy mi különbözteti meg a Hit Gyülekezetét más egyházaktól. Annak idején jogi szempontból is ez adta meg a közösség létjogosultságát, így mi is nagy hangsúlyt tettünk arra, hogy megkülönböztessük magunkat a többi egyháztól: a protestáns egyházakkal szemben is hangsúlyoztuk például a bűnvallás vagy a szisztematikus, rendszeres szabadító szolgálat szükségességét, a szellemi hadviseléssel kapcsolatos imádkozási formák fontosságát. Úgy látom, hogy mára már ezek és sok más fontos igazság beépült a közösségi életbe, ezért a jövőben nagyon fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy mi az, ami összeköt bennünket a kereszténység különböző ágazataival. Fel szeretnénk vállalni azokat az ügyeket, amelyek egyetemesen érintik a kereszténységet, így bennünket is, mert szeretnénk mi is áldás lenni az egyetemes kereszténység, Krisztus teste számára – még inkább, mint eddig. Továbbra is terveink között szerepel az ifjúság képzése, hiszen évek óta sikeresen működnek az ifjúsági táborok. A tanítványnevelésre és az utánpótlásra feltétlenül nagy hangsúlyt fogunk tenni a jövőben, mert fontos célunk, hogy új, fiatal emberek lépjenek be a szolgálatokba. 
 
Vannak tehetségek?
 
Igen, egyértelműen! De azt tudni kell, hogy a tehetség nem elegendő ahhoz, hogy valaki sikeres keresztény vezető vagy szolgáló legyen. Ehhez szükség van az Úr elhívására, kenetére, és természetesen megfelelő emberi hozzáállásra, jó cselekedetekre való készségre, képességre, hogy az elhívás meg is valósuljon. 
Meggyőződésem, hogy Isten hozta létre ezt a munkát, és hiszem, hogy a Hit Gyülekezete a hívők, a társadalom és egyetemesen Krisztus teste számára is áldást jelent; és arról is meg vagyok győződve, hogy az Úr szemében továbbra is fontos és értékes ez a munka. Ezért Istenben és a kegyelmében bízom, és abban is, hogy a megfelelő időben megfelelő embereket fog támasztani, akik zálogai lehetnek a Hit Gyülekezete jövőjének, fejlődésének. 
 
Személyes céljaidról mit tudhatunk?
 
Személyes céljaim jórészt a gyülekezet céljaival állnak összefüggésben. Ezek közül hadd említsem meg, hogy amennyiben időm engedi, szeretném írott formában részletesen összegezni azokat a bibliai látásokat, melyeket a Szentlélek velem megosztott. Most nagyon sok az egyéb tennivaló, de bízom benne, hogy az Úr majd biztosít a megfelelő időben lehetőséget számomra egy ilyen könyv megírására. 
 
Forrás: Új Exodus - Szlazsánszky Ferenc