Hogyan élvezhetjük a szövetség áldásait?

Három fő igazságot kell figyelembe vennünk: Istennel szövetséges viszonyban kell állni, Isten Igéjére kell hagyatkozni és engedelmeskedni kell (cselekedetekben is) Istennek.

Miért volt sikeres Izsák?

Egyrészt azért, mert Izsák Istennel szövetséges viszonyban állt. Ezt Ábrahámtól örökölte, mivel vele kötött Isten szövetséget, melynek elsődleges célja az volt, hogy az ember életét Isten védelmezze. Izsák ebbe a szövetségbe született, tulajdonképpen ennek a szövetségnek a gyümölcse, fia volt.

A másik alapelv az volt Izsák életében, hogy Isten Igéjére hagyatkozott és nem a körülményektől tette függővé a döntéseit és választásait. Ezért maradt abban a térségben, amelyet a csapás sújtott. A hit embere volt tehát és nem a látható dolgokra nézett, hanem Isten beszédére, hiszen Isten azt mondta neki, hogy az előnytelen körülmények ellenére is őt meg fogja áldani. Erre az ígéretre hagyatkozott és így jött létre benne a hit, belső meggyőződés azzal kapcsolatban, hogy amit mondott neki Isten, azt Ő be fogja teljesíteni.

A harmadik nagyon fontos dolog az volt, hogy ezt a hitét Izsák cselekedetben, tehát engedelmességben is kifejezte. Kétféle engedelmességről lehet beszélni: az egyik a félelmen alapul. Itt a megfélemlített a megfélemlítő akaratának rendeli alá magát. Az Istennek való engedelmesség pozitív tartalmú, ennek fő motívuma az Isten jóságába vetett bizalom. Azért cselekedett Izsák Isten Igéje szerint, mert meg volt győződve, hogy Isten jót akar vele cselekedni, nem pedig rosszat. Ezért Izsák hite bátor volt és így Isten is ígéret szerint cselekedett. Végső soron a hitet mindig a cselekedet mutatja meg.

Elkötelezettség

Az ember csak szövetséges viszonyban számíthat Isten segítségére. Ez pedig az embertől elkötelezett életmódot igényel, a szövetségnek kell meghatároznia az ember identitását, életmódját és minden nap a választásait is.

A keresztények megrekedésének oka sok esetben az, hogy a szövetséget formálisnak és vallásosnak tartják, nem egy olyan okmányként veszik figyelembe, mint amilyen valójában. A keresztények nagy részének homályos hite van és nem ismeri az Istennel kötött szerződését. Olyan ez, mint amikor a munkavállalók nem olvassák el a munkaszerződésüket és így nem is ismerik pontosan a jogaikat és kötelezettségeiket. Ez az oka annak, hogy sokan megsértődnek, amikor követelnek tőlük.

Kelet-Európában ráadásul sokszor még a jogaikat sem kívánják megismerni az emberek, ezért nem is küzdenek. Így lehet az embereket úgy jogfosztott állapotba vezetni, hogy együttműködnek közben a jogfosztóval. Fontos tehát, hogy az ember pontosan ismerje a rá vonatkozó ígéreteket és kérje hálaadással, hogy ezeket Isten teljesítse be.

Bizalom, reménység, hűség

A hit mindig tartalmazza a bizalmat, a reménységet és a hűséget. A bizalom által adja át az ember magát Isten Igéjének. A hűség azt jelenti, hogy kitart mellette akkor is, ha a körülmények ezzel szembe mennek. A hűség tehát a hit tárgyához való ragaszkodást jelenti. A reménység szintén a hit tárgyával kapcsolatosan jön létre és arra irányul, hogy ez fog megvalósulni az ember életében. Ezt követi a hit megvalósulása, amikor a reménylett dolognak a hit valóságot ad, tehát a láthatatlan dolog láthatóvá válik.

A keresztények ezt sok esetben csak homályosan látják, nem szánnak rá időt, hogy tanulmányozzák, tudatosítsák és állandóan figyeljenek erre. A keresztények figyelme rendkívül megosztott, pedig a hit teljes odafordulást igényel Isten Igéjére, Személyére, mert csak így jöhet létre a bizalom, így tud az ember hűséges maradni Isten Igéjéhez.

Ez egy olyan szellemi-lelki folyamat az emberben, amit leginkább a terhességhez lehet hasonlítani. Hűségesen ki kell hordozni, így születik meg a hit gyümölcse. Sok keresztény úgy gondolja, hogy ha testi bűnökben nem esik el, akkor engedelmeskedik Istennek. Pedig az engedelmességnek sokkal keskenyebb és vékonyabb pályái is vannak, mint pusztán az erkölcstelenségnek az elkerülése. Például az, hogy az ember állandóan fenntartja magában azokat a szellemi-lelki folyamatokat, aminek az eredményeképpen a hitből valóság lesz.

Aktualizálni kell Isten akaratát

Isten akaratának a megismerése nem misztikus dolog, ugyanis ha valaki józanul elolvassa a Bibliát, akkor megismeri Isten akaratát. Csak az a feladat hárul ezután a személyre, hogy Isten akaratát aktualizálja saját maga számára. Ehhez pedig nagy segítséget nyújt a Szent Szellem, ezért is kell betöltekezni Isten Szellemével.

Az engedelmesség további fontos feltétele, hogy az ember képes legyen az akaratát alárendelni Isten akaratának különösen abban az esetben, amikor az akarata másfele akarja vinni az életét.

Nagy különbség van a válság-hit és azon hit között, amely az ember teljes földi egzisztenciáját átfogja. Fontos, hogy az utóbbira épüljön fel az ember sorsa, mert ha erre épül, akkor nem dől össze. A válság-hit ettől abban különbözik, hogy az ember csak akkor kiált Istenhez, ha érzi, hogy bajban van és szeretné megszerezni Isten támogatását saját maga számára. Azonban miután megszabadul, újra visszazuhan a természetes szintre, mert azt érzi, hogy már nincs szüksége Isten segítségére. Ez egy nagy tévedés.

Tudatosan kell választani

A hit mindig akarati döntésen alapul. El kell döntenie mindenkinek, hogy hinni akar, vagy sem. A hit tárgyát viszont már nem az ember találja ki, ugyanis az objektív. A keresztény hit tárgya történelmi tárgy és személy. Jézus Krisztus a személy, a tárgy pedig az Ő cselekedete: halála, feltámadása és a főpapi szolgálata.

Vannak keresztények, akik úgy gondolják, hogy bizonyos ügyekben átadják magukat Istennek, más ügyekben pedig azt hiszik, hogy lehetnek Istentől függetlenek. Ez egy nem elkötelezett életvitel, ez nem jelent még lojalitást a szövetséghez, erre mondjuk, hogy visszás a kapcsolata Istenhez és Isten a visszáshoz visszás.

Előfordulhat imádkozásnál, amikor az embernek van egy gondja, és annak ellenére, hogy Isten szeretne segíteni, mégis az ember lelkében olyan érzése van, amitől nincs kedve imádkozni, inkább hordozza azt a dolgot magán. Ekkor kell eldöntenie az embernek önmagában, hogy eszerint cselekszik, vagy Isten elé áll, föltárja és ily módon átadja Istennek azt a gondot. Ha hittel átadja a problémáit, nyilvánvaló, hogy benne van a szövetségi viszonyban.

Minden választásban figyelembe kell venni Isten akaratát. A legnagyobb választások az életben a társválasztás, a munkahelyválasztás, a foglalkozás megválasztása és a lakóhely megválasztása, de konkrétan üzleti döntések is ide tartoznak és a hétköznapi döntések is mind ide sorolhatók.

Ha valaki nem rakja át Istenre a terheit, nem biztos, hogy birtokba tudja venni azokat az áldásokat, ami a szövetségi viszonyban rendelkezésre áll. Például a szerződés tartalmazza azt, hogy Isten minden áldással meg akar áldani. A kérdés, hogy élni kívánunk-e ezzel a jogunkkal, élni kívánunk-e azzal, hogy Isten elkötelezte magát számunkra.