Hogyan kerülhetünk közelebb Istenhez?

Az engesztelés az adósság kiegyenlítését jelenti. Mivel az ember bűnbe esett, ezért Isten megfosztotta az embert az egyik jogos tulajdonától, az élettől. Az ember eredetileg Isten tulajdonában volt, Jézusnak az volt a feladata, hogy visszaadja az embert Istennek. Azonban azt az embert kellett visszaadnia, akit Isten eredetileg teremtett, azaz jót, tisztát és szentet, olyant amilyen bűnbeesésig Ádám és Éva is volt.

Jézus a saját maga személyében visszaadta ezt a „minőségű” embert Istennek. Ennek köszönhetően Isten elfogadta Jézus engesztelő áldozatát, és éppen emiatt kéri Isten az embertől, hogy ne az Ádámmal azonosuljon, hanem az új Ádámmal, Jézus Krisztussal, aki tiszta, bűnmentes, emberi és isteni természetet hordoz magában. A megváltás nem csak az emberi természet épségének a helyreállítását jelenti, hanem többet is hozott: tiszta, szent emberi élethez integrálta az isteni életet.

Ki legyen a példakép?

Az azonosulás átadást jelent. Az ember olyan szellemi lény, amit szeret, azzá válik, természetébe be van ültetve az azonosulási képesség. Ha az ember azonosul Jézussal (halálával, eltemetkezésével és feltámadásával), akkor egy közösség jön létre vele, amelyben megbocsátja a bűnöket, erőtlenné teszi a régi, ádámi természetet, és ahogy az ember azonosul Jézussal, úgy egyre többet ad Jézus önmagából – életéből, erejéből, természetéből.

Ha valaki példaképével azonosul, akkor megváltozik, a példaképe tulajdonságait is fel tudja venni, attól függően, milyen mértékű, mélységű az azonosulás. Ahhoz, hogy az embereknek jól működjön az erkölcsi ítélő képessége, fontos, hogy ne rossz példákat kövessenek.

Egyedül nem megy

Az ember önmagától nem tudott volna bekerülni Isten uralma alá, hiszen Isten a bűnt nem hallgatja meg, a bűnös ember előtt zárva van az ajtó. Ésaiás így ír erről: A ti bűneitek választanak el benneteket Istentől. Vagyis, az Istennel való közösség létrehozása előfeltétele, hogy az ember bűnbocsánat nyerjen.

Sokan furcsállják, hogy Jézus miért „titokban” támadott fel, és miért hagyta meg a világot a maga tévedésében. Ez első hallásra talán keménynek tűnik, de Isten tanúkat rendelt Názáreti Jézus feltámadása mellett. A tanúk feladata, hogy hirdessék Jézus Krisztus feltámadását, hogy a prédikált Ige által hit jöhessen létre az emberek szívében, és igazakká váljanak Isten előtt. Isten elhatározta, hogy minden nemzetet hit által fog megigazítani.

Érdekes, hogy a Szentlélek kitöltése sem volt nyilvános. A Szentlelket Isten a tanítványoknak adta, azoknak, akik hisznek Jézusban. A vele való azonosulás előfeltétele annak, hogy Isten kegyelme és szelleme felszabaduljon az ember életében.

Akadályok, melyek elválasztanak minket Isten jelenlététől

Sokszor nem csak az egyén, hanem egy szinkretista kultúra is akadálya lehet Isten kegyelme kiáradásának. A kultúra hatalma, tekintélye is gátolja Isten országának a társadalomban való térhódítását. Péter apostol hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus drága vére váltotta meg az embert az őseitől örökölt hiábavaló élettől, tradícióktól. Pál apostol a Galata levélben azt írja, hogy Krisztus megszabadított bennünket e jelenvaló gonosz világtól. Itt elsősorban nem a fizikai dolgokra gondol az apostol, hanem a bűnnek a világára, amely dominánsan jelen van a világi, szekuláris kultúrában. Minden kereszténynek feladata, hogy megújítsa a gondolkozásmódját és az értékrendjét.

A szinkretista kultúrákra az a jellemző, hogy keveredik a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás más, merőben más ellentétes vallási elemekkel. Erre a legbeszédesebb ókori példa Samaria. Ebben a zavaros kultúrában az emberek nehezebben ismerik fel, mi az, ami Istentől van, nehéz ilyen környezetből önerőből kiemelkedni. Az ilyen kultúra táptalaja az okkultizmusnak, mert összemossa a szellemi világokat: Isten országát és a sátántól származó szellemi világot.

A bigottság és a művilág

Pál apostol hangsúlyozza, hogy a gyülekezetek válasszák el magukat a szinkretista vallástól: nem ihatjátok egyszerre az Úrnak a poharát és az ördögnek a poharát. Ha a két dolog szét van választva, akkor tud az emberben kifejlődni az a szellemi érzékszerv, ami által el lehet igazodni a szellemvilágban is, és meg tudják különböztetni a démonokat Isten szellemétől, és fel tudják ismerni, hogy valakiben milyen szellem lakozik. Samariában Simon mágus démonizált ember volt, Filep volt az Isten által felkent ember.

A démonikus befolyás úgy tud érvényesülni, hogy az embereknek hamis tudatuk lesz, az állapotukat nem a tények alapján határozzák meg, hanem érzelmi, tisztátalan szellemi hangulat alapján. Például nem veszik észre, hogy nyomorogva élnek, és boldognak mondják magukat. Mű, hazug világban élnek, nem látják és hallják a környezetükből érkező információkat, nem tudják a helyzetüket reálisan értékelni.

Az ilyen szintű démonikus befolyás a vallásos világban például bigottság formájában szokott megnyilvánulni. Az ilyen állapotból az öncsalás miatt nehéz kikerülni, ilyen esetekben az ember elhiszi, hogy jó állapotban van, nem Isten Igéjéhez méri magát, hanem önmagához, vagy a befolyásoló személyhez.

Mi a mérce?

A Biblia Isten Igéjét nevezi mérőzsinórnak, aminek alapján lehet megállapítani, hogy van-e kapcsolatunk Istennel, vagy nincs. Ha engedelmeskedünk Isten Igéjének, akkor nyilvánvalóan van Istennel közösségünk. Sokan nem engedelmeskednek Isten Igéjének, és mégis azt állítják, hogy szeretik Istent, holott nyilvánvalóvá teszi a Biblia, hogy, aki szereti Istent, az megtartja az Ő parancsolatait.

A varázslás lényege pontosan az, hogy az emberek azt hiszik, hogy szeretik Istent, és mégsem tartják meg a parancsolatait. Sámuel könyvében azt olvassuk, a varázslás bűne olyan, mint az engedetlenség bűne. Az Isten elleni lázadásból születtek hamis vallások, álhitek, bálványok és hamis okkult praktikák.

Évezredes tradíciók vs. evangélisták ereje

A hamis kultuszok, vallások, bálványimádás már több mint 4500 éves tradíciója az emberiségnek. Nagyon mélyen átitatta a nemzeteket, etnikumokat. Az Apostolok könyvében is láthatjuk, hogy az apostolok ezzel a problémával érintkeztek, és heves konfliktusok jöttek létre ennek következtében. A konfliktusokban nyilvánvalóvá vált, hogy az evangéliumban nagyobb hatalom van, mint azokban a szellemi erőkben, amelyek a nemzeteket gátolták Isten megismerésében. A hamis vallású kultúrákból való kitörés alapvető feltétele, hogy legyenek evangélisták, akik az egész életüket Jézus halálának, feltámadásának, megdicsőülésének szentelik, hogy ezt fogják hirdetni az embereknek.

Boldog Magyarország!

Az evangélistákkal szembeni követelmény, hogy ne csak hirdessék az evangéliumot, hanem mutassák be az embereknek Isten országát, erőkben, jelekben, és csodákban. Samariában és más helyeken, Athénban, Efézusban azért tudott az Isten országa előre haladni, mert ilyen evangélisták érkeztek a városba. Ha ilyen evangélistákat támaszt Isten Magyarországon, akkor az emberek megtapasztalják Isten szeretetét és áldásait, és sokkal boldogabban, szebben, és igazabban fognak élni, mint a történelem során bármikor.