Kiállás Izraelért

A Knesszetben 2004-ben alakították meg azt a bizottságot, amelynek a célja, hogy „közvetlen kommunikációt, együtt¬működést és koordinációt építsen ki az izraeli parlament és a világ különböző részein élő keresztény vezetők között”. A bizottság széles körű, konszenzusos alapokon nyugszik: valamennyi jelentős izraeli parlamenti párt képviselői megtalálhatók sorai között. A testület és a Zsidó Világkongresszus közös díját most először ítélték oda európai keresztény vezetőnek. Az indoklás szerint Németh Sándor, a Hit Gyülekezete alapítója az antiszemitizmussal és az Izrael-ellenes szélsőségekkel szembeni több évtizedes kiállásáért részesült a magasrangú kitüntetésben. A díjat David Rotem, a Knesszet alkotmányügyi bizottságának elnöke adta át a vezető lelkésznek Jeruzsálemben. Németh Sándor beszéde:

Tisztelt Miniszter Úr, Elnök Úr, tisztelt Képviselők, Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm a Knesszet Keresztény Szövetségesek Választmányától és a Zsidó Világkongresszustól kapott kitüntetést. Ez a díj különleges megtiszteltetés személyem számára, és értékelése eddigi tevékenységemnek, valamint - úgy gondolom - az Izraelt támogató magyar emberek, keresztények számára is. Az önök bizalma, elismerése rendkívüli áldás nekem, és kellemes meglepetést is jelent, hiszen nem olyan kulturális és politikai háttérből származom, ahol az Izraellel vagy a zsidósággal való barátságért köztiszteletben részesül az ember. Kelet- és Közép-Európában közismerten sohasem volt zsidónak zsidóként könnyű és édes az élet. Az elmúlt évszázadokban és évtizedekben az antiszemita gyalázkodásokból a nem zsidó filoszemitáknak is bőven jutott. Napjainkban is kemény és küzdelmes a mindennapi élet Magyarországon, de nem reménytelen.
 
Meggyőződésem, hogy a válság okozta nehézségeket kihasználó, a második világháború szörnyűségeihez vezető fasiszta, náci ideológiák, démonok felidézésében és terjesztésében fáradozó szélsőséges csoportok törekvése kudarcba fog fulladni. Nagyon sokan hazánkban vallási-világnézeti hovatartozástól függetlenül - jobb- és baloldali szimpatizánsok, politikusok, közéleti tényezők - többet akarnak tenni a jövőben azért, hogy Budapest ne a neonácik randalírozása által, hanem gazdasági, kulturális, politikai sikerei miatt kerüljön a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. E cél érdekében rendezünk december 10-én egyházunk központjában antifasiszta nagygyűlést, amelynek fő előadója a Nobel-díjas Elie Wiesel úr lesz.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, szeretném nyilvánvalóvá tenni azt is, hogy nekem és számos honfitársamnak a szívét, lelkét fájdalom és szégyen tölti el a magyar zsidóság második világháborús vesztesége, pusztulása miatt, és elismerjük, hogy ezért nem csupán a nácikat, hanem a német megszállás előtti magyar törvényhozást és kormányzatot, a nácikollaboránsokat, a nyilas mozgalmat és terrort is súlyos történelmi felelősség terheli. Nincs jogosultságom egy egész nép nevében e borzalmakért bocsánatot kérni önöktől, de azok nevében igen, akik hozzám hasonlóan látják népem akkori nemzedékének történelmi felelősségét a soával kapcsolatban. E történelmi adósság miatt is úgy gondolom, hogy Magyarországnak és mindenkori kormányának erkölcsi kötelessége Izrael mellett állni.
 
Életem első négy évtizedében az Izraelbe, Jeruzsálembe való utazás elérhetetlen álom volt csupán számomra. Ám a kommunizmus bukása után, 1992-ben ez az álom mégis beteljesedett, amikor is feleségemmel és gyermekeimmel a peszach ünnepét csodálatos országukban tölthettük. Igaz, benső izgatottságunk és eksztatikus állapotunk miatt alig tudtuk felfogni, hogy hol vagyunk; ezért is határoztuk el, hogy - ha a Mindenható ezt lehetővé teszi - többször ideutazunk, hogy megismerhessük az országot, a szent helyeket, az itt élő embe¬reket. Izrael és fővárosa, Jeruzsálem, számunkra szerelem lett az első látásra. Olyan benső, szellemi megtapasztalásokat éltünk át, különösen amikor megláthattuk Jeruzsálemet, a Templom-hegyet, Ciónt, mint amilyet 1976-ban az élő Istennel való találkozásunkkor tapasztaltunk meg. Szinte látni véltük a történelem során sokat szenvedett és megtaposott városon a Mindenható szemét, és éreztük a kezét a város feszültségtől izzó atmoszférájában. Megújult a reménységünk itt, és tudjuk, hogy hamar el fog jönni az az idő, amikor végérvényesen vége lesz Jeruzsálem történelmi hányattatásának, és olyan lesz Ción, mint amilyennek Ézsaiás próféta előre látta: „dicsőség koronája" és „királyi fejdísz". (Ézsaiás 62:3)
 
Jehuda Sen főigazgató úr és barátom Budapesten egyszer azt mondta nekem, hogy Izraelnek annyi igazi barátja van, amennyi egy telefonfülkében is elférne. Hiszek abban, hogy ez a fülke megtelik, és egyre nagyobb házat kell építeni, hogy abban az Izraelt őszintén szerető emberek elférjenek. Azt is hiszem, hogy e házat már elkezdte építeni maga az Isten, és sokan készek vagyunk tenni a jövőben azért, hogy a zsidók és a keresztények szövetsége egyre erősebbé, hatékonyabbá váljon.
 
Itt szeretnék köszönetet mondani Oni Amiel úrnak is, akivel most már lassan több mint egy évtizede szervezzük közösen a magyar keresztények Izraelbe utazását. Sok minden kiváltotta csodálatomat ebben a virágzó országban, különösen az gyakorol rám szinte minden látogatáskor mély benyomást, hogy hogyan képesek önök az ellenség gyűrűjében, folyamatos katonai és terrorfenyegetettség közepette működőképes társadalmat fenntartani, és elhordozni azt a terhet, mely tengernyi ellenségük verbális és fizikai agressziója által a nap huszonnégy órájában a lakosságra nehezedik. Hosszú idő óta imádkozunk Izrael vezetőiért, polgáraiért, hogy az állam démonizálása, kriminalizálása ellenére is bölcs döntésekkel tudják az országot vezetni, védelmezni és építeni.
 
A bibliai próféciákban hívő emberként tudom, hogy ami történik, a dolgok lényegét tekintve szerepel Isten menetrendjében. Jeremiás szerint: „Mert ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izraelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom őket arra a földre, amelyet az ő atyáiknak adtam, és bírni fogják azt. Ezek pedig azok a szók, amelyeket az Úr Izrael és Júda felől szólott. Ezt mondta ugyanis az Úr: »A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség. Kérdjétek meg csak, és lássátok, ha szül-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mint egy gyermekszülőét, és miért változtak orcáik fakósárgává? Jaj! Mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból! És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az ő igáját a te nyakadról, köteleidet leszaggatom, és nem szolgálnak többé idegeneknek. Hanem szolgálnak az Úrnak az ő Istenüknek, és Dávidnak, az ő királyuknak, akit feltámasztok nékik.«" (Jeremiás 30:3-9)
 
Az idézet szerint Izrael fiainak összegyűjtését háborúság ideje kíséri, amelyet terror, konfliktusok, vajúdások jellemeznek. De végül is a próféta látomása szerint Izrael megszabadul, és be fogja tölteni rendeltetését, ami Pál apostol szerint a világnak a halálból az életbe való felemelkedését is eredményezi majd. Az emberiség közös alapérdeke, hogy Izrael jövőjében beteljesedjenek mindazok az ígéretek, amelyek következtében Isten dicsősége újra Ciónban lakozik majd. Ezzel összefüggésben arra törekszünk, hogy keresztények és nem hívők egyaránt megértsék, hogy Izrael sorsának jövőbeni alakulása döntően meghatározza saját népük jövőjét is. Kötelességünknek érezzük, hogy megismertessük az emberekkel: a zsidók visszatérése az ígéret földjére, Jeruzsálem birtoklása, a zsidó állam létezése, fejlődése nem valamiféle gonosz világösszeesküvés katasztrofális terméke, hanem az Örökkévaló tökéletes akarata, amelyről Ő már az első Exodus idejében, körülbelül háromezer-ötszáz évvel ezelőtt kinyilatkoztatta Mózesnek, hogy az idők végén sor kerül majd rá. Álláspontunk szerint az elmúlt hatvan évben Izrael vezetői mindent elkövettek azért, hogy az új honfoglalás, a haza- és államteremtés a zsidók számára emberségesen, az arab lakosság jogainak tiszteletben tartása és minél kevesebb emberáldozat mellett valósulhasson meg. Hívőtársaimmal együtt nagyra értékeljük erőfeszítéseik eredményeit, amelyeket szinte az élet minden területén elértek. A fennálló súlyos nehézségek és kihívások ellenére is a modern Izrael egy olyan sikertörténet, amely gazdag és szegény országok előtt egyaránt méltó példa.
 
Izraelt azonban nemcsak csodálatos, virágzó, valamint vajúdó és súlyos kihívások előtt álló országnak látom, hanem az eljövendő világkorszakba vezető hídfőállásnak is. Létezése, fejlődése mindannyiunkban erősíti az igazságosságon, békességen, jóléten alapuló világkorszak eljövetelébe vetett reménységet. A modern Izrael küzdelmei, számos esetben drámai harca ellenségei ellen az emberiség, a nemzetek jövőjéért, felemelkedéséért és szabadságáért is zajlik. Látszólag kritikus világpolitikai helyzete, szűk mozgástere, gyakori kitaszítottsága meggyőződésem szerint nem az Izrael természetes és szellemi helyreállításával kapcsolatos cionista koncepciót kérdőjelezi meg, hanem a világ jelentős részének az igazságossággal, a valódi békével, a zsidó-keresztény szellemi-erkölcsi értékekkel szembeni lázadását vagy közömbösségét, érzéketlenségét fejezi ki és bizonyítja.
 
A világ Izrael létezése miatt már sohasem lesz az, ami előtte volt (ezzel ellenségei is tisztában vannak). Megalakulásának pillanatától fogva olyan bonyolult és ellentmondásoktól, krízisektől sem mentes folyamatok, változások sorozatát indította el, amelyek végkifejletéről és beteljesedéséről a bibliai próféták előrejelzései hiteles képet adnak. Ma még nehéz látni, hogy Izrael hogyan képes továbblépni a helyreállítás útján, és beteljesíteni azt a természetes és isteni rendeltetését, amely a nemzetek felemelkedésének is alapfeltétele.
 
De a Budapesten született, tizennyolc éves koráig itt élt Herzl Tivadar által a zsidó államról vázolt kép megvalósulása is közveszélynek, lehetetlenségnek tűnt sokak számára a maga korában. X. Pius pápa is többek között azt válaszolta Herzlnek a zsidó állam megalapítására vonatkozó kérésére: „Ezt a mozgalmat nem támogathatjuk sohasem." Ennek ellenére a mondat elhangzása után kilencven évvel, 1994-ben a Vatikán is rákényszerült, hogy Izrael államát elismerje. Bár a zsidóság minden képzeletet felülhaladóan drága árat fizetett a modern Izrael megszületéséért, létrejöttéért, mégis a történet, drámáival, tragédiáival is azt igazolja, hogy a történelmi eseményeket, különösen Izraellel kapcsolatban, császároknál, királyoknál, pápáknál, elnököknél is hatalmasabb tényezők irányítják és befolyásolják. A jövőbeli kihívások emberfeletti próbatételnek tűnnek, de hisszük - a Názáreti Jézus szimbóluma alapján -, hogy a megelevenedett és sarjadó fügefa a Megváltás közelségét hirdeti. Meggyőződésem, hogy teológiai különbségeink, vitáink mellett is közös szellemi-erkölcsi értékeink és érdekeink szilárd és mély alapot adnak a zsidó-keresztény összefogás számára, amely feltétlenül szükséges a bennünket együttesen fenyegető veszély, a globális iszlamizmus európai térhódításának visszaszorításához, valamint Izrael biztonságának és békéjének a megerősítéséhez.
 
A jövőben is szeretnénk szorosan együttműködni önökkel, hogy teljesülhessen közös álmunk és várakozásunk és ezek tetőpontja: önök szerint a Messiás eljövetele, a mi hitünk szerint a Messiás visszajövetele - amely elhozza az ősi idő óta várt dicsőséget Ciónba, és Isten földi uralmát a feltámadott Izraelben és az újjászületett nemzetekben. „Áldott az Örökkévaló, királyságának dicsősége örökkön örökké áll."