„Ma már nem elég az emlékezés”

A beszéd 2010. április 18-án hangzott el Budapesten, az Élet Menetén.

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

 
Aggasztóan aktuális ma az Élet Menete, és fájdalmas az emlékezés a Holokauszt áldozataira. Talán sokan úgy véltük: ha a 20. század előtti történelmi tragédiákból nem is tanult az utókor, de a náci és a velük kollaboráló nyilasok által elkövetett tömeggyilkosságokból és népirtásból levonta a megfelelő tanulságokat. Tévedtünk. A náci Magyarország tradícióját és gonosz szellemiségét megidéző Jobbik fanatikus képviselői immár az Ország Házában jelenítik meg azt a nemzetpusztító, átkozott örökséget, amely ellen közel hatszázezer magyar zsidó, több ezer roma és más közösséghez tartozó ártatlan áldozat vére kiált az utókorhoz és – személyes hitem szerint – Istenhez.
 
Márpedig ha a fanatikus ember ellenőrizhetetlen hatalomra tesz szert, és démonizálódik a gyűlölettől, képes felebarátját megnyomorítani. Képes embertársa jogait, méltóságát agyagba taposni, képes legnagyobb kincsétől, az élettől megfosztani, ráadásul emberi mivoltát leginkább megszégyenítő módon. Ezt is bizonyítja a történelem. És azt is, hogy a vészkorszakok dühöngése után az emberiség kevéssé tudja az áldozatokat kárpótolni. Az elpusztított életeket és elrabolt sorsokat visszaadni pedig képtelen.
 
Marad az emlékezés. Kötelességünk emlékezni mindazokra, akik politikai őrültek etnikai és vallási tisztogatási mániájának váltak tragikus kárvallottjaivá. Az emlékezés ugyan képtelen megeleveníteni és újra létbe szólítani azokat a gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket, aggastyánokat, akiket a náci és nyilas téveszmék által vadállatok kegyetlenségét is felülmúló gonoszsággal taszítottak a pusztulás vermébe – de az utókornak akkor is tudnia kell, hogy adósa e mártíroknak; hogy kőbe vésett kötelessége tisztelettel adózni emléküknek és tragédiájuk történelmi valóságának. Azért vagyunk emberek, hogy a múltat nem a mindenkori hatalom önigazolása alapján értelmezzük, hanem az áldozatok, a kiszolgáltatottak, a megalázottak tényleges tragédiája szempontjából.
 
Ezért gyűltünk ma itt össze, hogy nemzedékről nemzedékre fennmaradjon a múlt koncentrációs és haláltáboraira, tömegsírjaira, a halál útjára való emlékezés. És kimondjuk, hogy ezek diabolikus alkotói, a nácik, nyilasok, antiszemiták és utódaik örökre kiérdemelték a civilizált világ elutasítását és Isten ítéletét.
 
Az Élet Menete évről évre tájékozódási pontot ad a magyar társadalomnak. Megmutatja a humanitás számára a különbséget a helyes és a járhatatlan út között. Lehetnek etnikai, vallási, politikai, gazdasági, életvezetési különbségek, érdekellentétek, sőt feszültségek is köztünk. De ezek kezelésében a gyűlölet és az erőszak soha, semmilyen formában nem játszhat szerepet. Hisszük, hogy a társadalmi béke megőrzése érdekében a konfliktusokat kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéddel, vagy kompromisszumok során kialakított modus vivendivel kell megoldani.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mégis van egy pont, ahol konfrontálódni kell. Ki kell mondani, hogy ma már nem elegendő pusztán elítélni a náci, nyilas gaztetteket és gyilkosokat, nem elegendő csak emlékezni az áldozatokra. A Jobbik ugyanis nyílt antiszemita és romaellenes retorikával közel 17 százalékos támogatottsággal jutott be az Országgyűlésbe, abba parlamentbe, melynek üléstermeit a II. világháború előtt rasszista, zsidóellenes törvények meghozatala szennyezte be. A demokrácia lehetőségeit kihasználó, de lényegét és normáit tagadó mozgalom minden tisztességes magyar embert súlyos erkölcsi és spirituális kihívás elé állít. E kihívás megkerülése, vagy a közömbösség súlyosan kártékony és szégyenteljes magatartás.
 
Emlékezésünket csak az hitelesíti, ha felvesszük a küzdelmet a hétköznapokban is. Ha szűkebb és tágabb környezetünkben egyértelművé tesszük: nem tűrjük a náci példaképeket követő, nemzetünk szívét-lelkét mérgező, agresszív nacionalisták uszításait. Egyértelmű a Názáreti Jézusnak a próféták sírjait ékesgető, képmutató farizeusokhoz intézett szavainak üzenete: kizárólag akkor kerülhetjük ki a képmutatás csapdáját, ha egyszerre ítéljük el a múlt népirtásait, gyilkosait, és fogjuk le a jelenkor potenciális gyilkosainak kezét, némítjuk el a gyűlöletre uszítók száját.
 
A gyilkosság ugyanis ember- és népgyűlölettel kezdődik. János apostol szerint, aki gyűlöli az embertársát, az embergyilkos. A náci, nyilas vészkorszak pedig arra tanít bennünket, hogy komolyan kell venni azokat a szervezeteket, amelyek bizonyos etnikumokkal, vallási közösségekkel szembeni gyűlöletre alapozva akarják megragadni a hatalmat. E kóros jelenséget nem lehet elbagatellizálni, semmibe venni, ahogy erre egy bibliai elv is figyelmeztet: „Egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti.” Vagyis Magyarország csak akkor lesz képes megfelelő lendületet venni és kilábalni a válság következményeiből, ha kiveti magából az antiszemita, rasszista, nacionalista gyűlölködés „kovászát”. Ezt nekünk, magyaroknak kell megtennünk, ezt követeli a lelkiismeretünk, ezt várja a civilizált világ – ezt senki sem fogja helyettünk elvégezni!
 
Nem könnyű ez a feladat. A Jobbik és Gárdája mély konfliktusokat generálhat magyar és magyar ember között, megmérgezheti hazánk és a szomszédos országok viszonyát, olyan nemzetközi politikai, gazdasági elszigeteltségbe szoríthatja be Magyarországot, aminek negatív következményeihez képest jelenlegi gondjaink eltörpülnek. A magyar társadalom betegségeinek leküzdéséhez szükséges vakcinát nekünk kell beadnunk, nekünk, akik következetesen és egyértelműen szemben állunk a fasisztoid törekvésekkel. Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol tisztelet övez minden törvénykövető polgárt – vallási és etnikai hovatartozásától függetlenül.
 
Nagyra értékeljük a hazai zsidó közösség több, mint ezer éves, nemzetünk fennmaradása, megújulása, fejlődése érdekében tett erőfeszítéseit. A magyar zsidó közösség különleges emberi nagyságokkal áldotta meg Magyarországot és a világot, akikre joggal emlékezünk büszkeséggel.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném felhívni figyelmüket az egyre erősödő Izrael-ellenességre is – az antiszemitizmus legújabb formájára. Izrael létezése rendkívüli jelentőséggel bír. Fontosnak tartjuk, hogy Izrael olyan erős állam maradjon, amelyik biztosítja az ott és a diaszpórában élő, a történelem során szinte folyamatosan fizikai létezésükben fenyegetett zsidók biztonságát és ellenségeik pusztító szándékával szembeni védelmüket. Keresztényként feladatunknak tekintjük a zsidó-keresztény civilizáció értékeinek megőrzését, képviseletét. Ebben pedig Izrael egyre meghatározóbb szerepet tölt be, hiszen védelmezi, építi a bibliai helyszíneket, biztosítja és egyre magasabb színvonalon segíti minden nemzet fiait, hogy a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás történetiségének hitelességét eredeti helyszínen tanulmányozhassák.
 
Magyarország és Izrael politikai, kulturális, gazdasági együttműködéséhez a hazai antiszemiták egyre ellenségesebben viszonyulnak. Rendszeresen olyan iszlamista körökből származó sztereotípiákkal vádaskodnak, ahol Adolf Hitler Mein Kampfja vagy a Cion bölcseinek jegyzőkönyve a legnépszerűbb olvasmány. Irán nukleáris törekvése tényleges veszélyt jelent az egész világra, különösen Izraelre. Ahmedinezsád iráni elnök Izrael legnagyobb ellensége ma. A Jobbik és Gárdája antiszemita és Izrael-ellenes mozgalom. Egyik legerősebb külföldi támaszuk a saját ellenzékét is könyörtelen kegyetlenséggel elnyomó iráni elnök személyéhez és rezsimjéhez köthető. Azok a politikusok, akik az Irán részéről megnyilvánuló fenyegetettséggel és a hazai szélsőséges mozgalmak támogatásában való részvételével szemben a vakság politikáját választották, súlyos hibát követnek el. Hasonló politikai felelősségük van, mint a harmincas évek vezető európai politikusainak, akik nem voltak hajlandóak Hitler és a nácizmus jelentette veszélyekkel szembenézni.
 
Mi, magyarok és európaiak szeretnénk békében élni az izraeliekkel, ahogy számos arab országgal is. Ám az olajfüggőség ellenére sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy míg a világ vezetői a békéről és leszerelésről beszélnek, addig Irán egyre közelebb kerül ahhoz, hogy atombombával rendelkezzen. A perzsák vallási és politikai vezetői egységesen vallják, hogy Izraelt el kell törölni a térképről. Az Élet Menetén való részvételemnek idén ez adja az egyik nyomós okát. Ha már a történelmi múltat nem tudjuk megváltoztatni, tegyünk meg mindent azért, hogy legalább ne ismételjük meg. Tegyünk meg mindent azért, hogy zsidók, romák és más kisebbségekhez tartozó honfitársaink félelem nélkül és szabadon élhessenek és boldoguljanak hazánkban. Izrael pedig a zsidók számára ne egy újabb haláltábor, ne egy újabb tömegsír legyen, hanem az ősi és örökérvényű ígéreteknek megfelelően „tejjel és mézzel folyó föld” és szabad, biztonságos haza.”