Natan Saranszkij Budapesten

A világhírű emberi jogi vezető, volt izraeli miniszterelnök-helyettes az új Zsidó Kulturális Központ megnyitására és könyvének magyar nyelvű bemutatója alkalmából érkezett Magyarországra.

"Fiatal, életerős zsidó közösség, a kultúra erős társadalmi jelenléte valamint spirituális és intellektuális evangéliumi kereszténység" – ezt a három pozitív élményét emelte ki kétnapos budapesti látogatásának végén Natan Saranszkij.

A Jerusalem Post a látogatásról szóló magyarországi tudósításában kiemelte, hogy Saranszkij lelkes budapesti fogadtatása megerősítette, miszerint a Zsidó Ügynökség (Szochnut) jelenlegi elnökeként tevékenykedő politikus továbbra is kiemelkedő nemzetközi tekintélynek örvend. A Demokrácia védelmében című könyve – amelyet többek között George Bush volt amerikai elnök is méltatott – világszerte 150 ezer példányban kelt el, és tucatnyi fordítás után most a Hetek-könyvek sorozatban magyarul is megjelent.

 

Nosztalgia a rabság iránt

Kelet-Európában a rendszerváltás után sokan csalódtak a demokráciában és a kapitalizmusban, de Natan Saranszkij szerint nem a demokrácia a hibás azért, mert az emberek nosztalgiát éreznek az előző rendszer iránt. A gondoskodó állam a stabilitásért cserébe elvette az emberek szabadságát is, ám erről ma hajlamosak elfeledkezni. A kettős gondolkodás megakadályozta, hogy az emberek nyilvánosan is kimondják azt, amit valójában gondoltak. Aki most panaszkodik, „emlékeztetnie kell magát arra, hogy milyen is volt valójában a rabszolgaság, mennyire rombolta a családot, a közösségeket. Akkor fogja megérteni, mit is jelent az, hogy ma szabadok vagyunk” – mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Kálmán Olgának adott harminc perces interjúban Natan Saranszkij.

 

Tartozni valahova

„A demokrácia az élet minőségéről szól. Az identitás viszont, az hogy az ember valahová tartozik, az élet értelméről szól.” – emelete ki Saranszkij, aki miután ráébredt zsidó identitására, a KGB kihallgató-tisztjeivel szemben és Gulág börtönében kitartott meggyőződése mellett. „Meg vagyok győződve arról, hogy minden ember két alapvető vággyal lett teremtve. Egyrészt szabad akar lenni, másrészt pedig tartozni akar valahová. Tartozni akar egy néphez, egy helyhez, népe történelméhez, hogy megértse, mely dolgok fontosabbak számára, mint a fizikai valóság. Ennek a kettőnek az egysége adja a keretet az értelmes, jó élet számára, amit az ember hajlandó akár meg is védeni. Ekkor értik meg az emberek, hogy a szabadság az élet értelmének kezdete és vége. Amikor megvan ez a kezdet és vég, akkor lesz az ember szabad.”

Saranszkij szerint a szabadság és az önazonosság büszke vállalása sok áldozattal jár, de ez felelősségre is tanít. Mint mondta, jobb ha nem a gondoskodó államtól függünk, mert „ha az ember egész élete arról szól, hogyan élje túl, akkor minek a szabadság?”

 

„Nyet” a KGB-nek

Amikor a szovjet zsidóság szabad kivándorlásért folytatott küzdelme miatt a kommunista hatalom 1977-ben letartóztatta, a KBG azzal szembesítette Saranszkijt, hogy ha ellenáll, halálra ítélhetik. Ha viszont együttműködik – például elítéli nyilvánosan Izraelt és az Egyesült Államokat – akkor nem csak kiszabadulhat, hanem fényes tudományos karrier is vár rá. „Feltettem magamnak a kérdést: rendben, én vállalom a szabadságért ezt az árat, de mi van azokkal az emberekkel, akik drágák a számomra? Nekik miért kell miattam szenvedeni?”

13 éven keresztül nem látta feleségét, apja a börtönben töltött évek alatt meghalt, nyolcvan éves édesanyja sem hallott hírt róla. „Még a KGB is feltette nekem ezt a kérdést: ’Miért akarod, hogy szenvedjenek? Miért nem működsz együtt velünk?’ De feleségem és anyám is részei voltak annak a szabad világnak, amelyben büszke és szabad zsidók voltunk. Ha akkor elárulom ezeket az elveket, nem csak én veszíthettem volna el ezt a fajta szabadságot, hanem ők is. … Voltak világszerte olyanok, még a legközelebbi barátaim között is, akik úgy gondolták, hogy kompromisszumot kell kötni a KGB-vel a túlélésem és a család értekében. Igyekeztek üzeneteket küldeni nekem a börtönbe, hogy én is kössek kompromisszumot. Anyám és feleségem viszont azt mondták, hogy ne tegyem ezt.”

 

A zsidók Istenét és államát gyűlölik

„Sartre egyszer azt mondta, hogy az antiszemita számára a zsidó áll a gonoszhoz a legközelebb. Nem gondolkodik el azon, mi is a rossz a zsidóban. Egyszerűen csak tudja, hogy van gonosz, és a legközelebbi példa erre, amit maga körül lát, a zsidó. Néha azt gondoljuk, hogy ez már eltűnőben a szabad világból.” – mondta az antiszemitizmus mai befolyásával kapcsolatban Natan Saranszkij.

A műsorvezető kérdésére, miért számít a szerint ma világszerte sokak számára szitokszónak a cionizmus, Saranszkij mindenekelőtt leszögezte: „A cionizmus a zsidók hazatérésének folyamata a hazájukba, a nemzeti otthonukba, arra a földere, amelyhez háromezer éves kötelékek fűzik őket.” Emlékeztetett arra, hogy a nyugati világban ezt a földet tekintik a zsidó, a keresztény és a muzulmán civilizáció alapjának. Csak azok tekinthetik mégis szitokszónak a cionizmust – folytatta – „akik, vagy akiknek a követői szemében maga a zsidók Istene is gonosz. Az antiszemiták a haragjukat, a támadásaikat a zsidó identitás kifejezési módjai ellen irányítják.”

 

Változik az identitás és a gyűlölet is

Saranszkij szerint a zsidó identitás az évezredek során több változáson ment át. „Eredetileg vallási jellegű volt, így az első antiszemiták vallásos antiszemiták voltak. Ezért a katolikus egyház a judaizmus ellen, mint veszélyes jelenség ellen küzdött.”

Később a zsidó identitás nemzeti jellegű lett, így a tizenkilencedik századtól az antiszemiták azt kezdték tagadni, hogy a zsidóknak joguk van nemzetként élniük. Ezt képviselték a kommunisták, így Sztálin is. A második világháború után Izrael adott reményt a túlélő zsidóság számára. „Apám, aki a második világháborúban a Vörös Hadseregben szolgált, elmondta, hogy az első zsidókkal Budapesten találkozott, mivel keleten mindenki mást meggyilkoltak. A budapesti zsidók nagyon reménytelenek és elkeseredettek voltak. Úgy érezték, hogy a zsidó történelem véget ért. Nincs többé értelme, sem célja. Az mondták, Isten elhagyott bennünket. És aztán mi történt? Létrejött Izrael, ami mindent teljesen megváltoztatott. Új reményt adott, új célt a történelemben, és ez lett az identitás alapja.”

Az antiszemiták válasza erre az anticionizmus volt, amely gyűlöletének a céltáblájára a zsidó államot tűzte. „Ez a modern európai civilizációban ugyanazt a szerepet játssza, mint a régi antiszemitizmus. A régi antiszemitizmus démonizálta a zsidókat, tagadta a zsidóság jogait, olyan kettős mércét állított a zsidóság elé, amelyet egyetlen más nemzettel szemben sem alkalmazott. Ma ugyanezt látjuk: démonizálják Izraelt, tagadják Izrael államának a jogait, és olyan kettős mércét alkalmaznak vele szemben, amelyet egyetlen más nemzettel szemben sem állítanak.”

Ezért a feleségétől kapott zsoltároskönyvért is éhségsztrájkolt

 

Jobb lett volna két törvény

A holokauszt és a kommunizmus bűneinek tagadásának büntethetőségéről hozott magyarországi törvény kapcsán Saranszkij leszögezte: „Nincs szükségem arra, hogy bárki is elmagyarázza a kommunista ideológia illetve rendszer bűneinek mélységeit, amiket nemcsak a saját bőrömön tapasztaltam, hanem igyekeztem azokat le is leplezni. És nem csak a saját népem elleni bűnöket, mivel a rendszer minden polgárt fenyegetett. Sokat írtam és beszéltem a kommunista rendszer bűneiről, legyen szó akár litván katolikus papról, örményekről, krími muszlimokról, akiket Szibériába száműztek, vagy pünkösdiekről, akiket azért üldöztek, mert kereszténységre tanították gyerekeiket.”

Saranszkij mégis úgy látja, miszerint a holokauszt bűnének egyedisége abban áll, hogy a zsidó népet egész Európából el akarták törölni. „Több ezer éves együttélés után meg akartak szabadulni tőlük, mindenestül le akarták mészárolni a zsidókat. Európa ezt elfogadta, bár akadtak, – nagyon kevesen – akik felvették a harcot ellene.” Ezért – folytatta Saranszkij – a nagy kérdés, hogy miként értjük meg a történelem e különleges, egyedi leckéjét, ha más bűnökhöz hasonlítjuk.

„Az európaiak azt mondják, hogy minden totalitárius rezsim bűnei egyformák. Nem hiszem, hogy ez hasznos lenne a kommunista totalitárius rezsim bűneinek megértése szempontjából. Úgy vélem, szerencsétlen dolog megpróbálni egy szintre, egy törvénybe helyezni a kettőt. Meg lehetett volna oldani azt, hogy két külön törvénybe foglalják a két témát.”

 

Palesztin kettős beszéd

A héten újra kezdődött közel-keleti béketárgyalások esélyeiről az izraeli politikus – aki miniszterként többek között részt vett a Camp Davidben tíz évvel ezelőtt tartott csúcstalálkozón – azt mondta, hogy nem túl optimista. „Nem csupán amiatt, hogy Mahmud Abbasznak nincs elég hatalma. Van azonban egy ennél nagyobb probléma. Abbasz hajlandó tárgyalni velünk, de még ő sem ismeri el Izrael jogát ahhoz, hogy zsidó államként létezzen. Amíg a legmérsékeltebbnek tartott palesztin vezető sem hajlandó kimondani arabul azt, hogy elismeri Izraelt, addig nincs esély az igazi békére.”

Saranszkij szerint a szabad világ nagy hibát követ el, amikor újra és újra olyan palesztin tárgyalópartnereket választ, „akik totalitáriusak, korruptak és diktátorként akarják vezetni a népüket. Ameddig ezt a hibát újra és újra elkövetik, a békére egyedül egy erős Izraeli állam és izraeli hadsereg ad reményt.” – szögezte le az izraeli politikus.

 

Budapest ereje

A beszélgetés végén Saranszkij felidézte, hogy gyerekkorában azokról a fényképekről ismerte meg Budapestet, amelyeket apja a háború alatt készített. „Minden romokban állt és rettenetes látvány volt. Ma pedig Budapest világ egyik legszebb városa.”

Nagy benyomást tett rá a kultúra erőteljes jelenléte is a városban, ami a társadalmat is áthatja. „Harmadikként pedig nagy örömmel láttam, hogy milyen életerős és sokszínű zsidó közösség él Budapesten. …Nagyon örültem, hogy sok zsidó fiatalt láttam, akik az Izraellel való kapcsolatok erősítésén dolgoznak. Higgye el, nem túl sok fiatal zsidó közösséget lehet látni Európában.”

Natan Saranszkij előadása a Hetek Közéleti Klubban

 

Saranszkij harmadik meghatározó magyarországi élményeként a Hetek Közéleti Klubban tartott előadását említette. „Lehetőségem volt elmenni egy evangéliumi keresztény közösségbe is, amelynek a kiadója épp a látogatásom előtt jelentette meg a könyvemet. Több mint kétezer ember előtt beszélhettem. Sok fiatal volt, köztük, akik nem csak lelkesek voltak és spirituálisan kapcsolódtak ahhoz, amit elmondtam, hanem mély intellektuális figyelemmel követték a témát. Ezek a fiatalok, akik sokan a kommunizmus után születtek, mégis érdekli őket a történelem, és érzik a történelem súlyát és készek megtanulni a múlt leckéit – nos, mindez számomra is nagyon-nagyon inspiráló és megindító élmény volt.” – összegezte a Szent Pál Akadémia díszcsarnokában tartott kétórás előadás tapasztalatait Natan Sarnszkij.

Több százan nem fértek be Saranszkij előadására