Nem szabad temetni a demokráciát - Interjú a Népszavában

A Hit Gyülekezete vezető lelkésze szerint, ha a Fidesz demokratikus normákat sért, az Orbán-kormánnyal szemben is ellenállás jöhet létre, ami a kétharmad dacára is megnehezítheti a kormányzást. Úgy véli, 1998 óta jelentősen módosult a jobboldal véleménye a gyülekezetről.
Kell-e tartanunk a Fidesz kétharmadától?

A kétharmadnak nyilvánvalóan megvannak a kockázatai, de figyelembe kell venni a társadalmat és az elmúlt négy év politikai tapasztalatait. Konkrétan arra gondolok, hogy az MSZP és az SZDSZ négy éven keresztül ugyan többséggel rendelkezett a parlamentben, de az általuk hozott jogszabályokkal és kormányzati intézkedésekkel szemben gyakran nagy volt a társadalmi ellenállás. Szerintem a Fidesz vezetői tisztában vannak azzal, hogy a társadalom hangulatát és közvéleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha demokratikus normákat sértenek, könnyen létrejöhet az Orbán-kormánnyal szemben hasonló ellenállás, amely a kétharmados parlamenti többség dacára is megnehezítheti a kormányzást, sőt, bizonyos esetekben el is lehetetlenítheti azt. Pontosan az elmúlt négy év, a kormánypártok vesszőfutásnak tűnő politikai pályája mondatja ezt velem. De nem szabad temetni a demokráciát! Bízom benne, hogy Orbán Viktor őszintén gondolta, amikor azt mondta: a kormány megy, a demokrácia marad.

De bejutott a parlamentbe egy szélsőséges párt is, amely országos szinten 16 százalékot ért el...

Ezt tartom a legnagyobb kihívásnak. A Jobbiknak parlamenti pozíciói és anyagi megerősödése révén még több lehetősége lesz arra, hogy az emberek gondolkodásmódját, lelkét mérgezze különböző antidemokratikus, antiszemita és romaellenes propagandákkal. Ráadásul továbbra is ragaszkodnak majd a parlamenten kívüli politizálás formáihoz, például az utcai tüntetésekhez, demonstrációkhoz. A Jobbik olyan ideológiát és magatartást képvisel, amely szemben áll az emberi méltóság tiszteletével, a demokratikus normákkal, fenyegeti mások jogait és biztonságát.

Nem gondolja, hogy a parlamentbe jutás konszolidálni fogja a Jobbikot? Már a választások előtt visszafogták magukat.

Taktikájukat módosíthatják, de a Jobbikot nem szabad leszűkíteni 47 parlamenti képviselőjére, nem lehet elválasztani a Gárdától, sem azoktól a neonáci, újnyilas szervezetektől, médiumoktól, amelyekkel szorosan együttműködik, s amelyek társadalmi bázisát képezik. A Jobbik mint extrém parlamenti párt és társadalmi mozgalom várhatóan a jövőben is gyűlölködésre fogja uszítani az embereket. Ugyanis ha ezzel felhagynának, elveszítenék politikai létalapjukat. Őket a gyűlölet szólította életre, és ez determinálja emberi és politikai pályafutásukat. Persze sokan megnyugvással fogadnák, ha ezzel ténylegesen felhagynának, és demokratikus eszményekre építenék magatartásukat, politikájukat.

Ugyanakkor a szélsőjobboldali párt gyors sikere azt is mutatja, hogy óriási igény van az effajta gondolatokra. Ebből látszik, mindez lelki igény is. Mi okozza ezt?

Az emberek frusztráltak, rendkívül sok keserűség halmozódott fel bennük, elsősorban azokban a térségekben, ahol mélyül a szegénység, és nő a munkanélküliség. Ráadásul az országos politika sem fordított kellő figyelmet gondjaikra. A gyűlöletfüggőség gyakran destruktív radikalizmushoz vezet ilyen körülmények között. Ezzel a gyúlékony társadalmi közeggel élnek vissza az antiszemiták, neonácik.

A jobboldal azt mondja, ez a baloldal felelőssége, utóbbiak viszont az előbbieket hibáztatják. Ön szerint szimmetrikus, vagy aszimmetrikus ez a felelősség?

Szakemberekre bíznám, hogy eldöntsék ezt. Az biztos, hogy mindkét oldalnak megvan a maga felelőssége. Most azonban arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy mindezt miképp lehet visszaszorítani, és hogy lehet a társadalmat megőrizni a fasizálódással szemben.

Elég ehhez vajon a "két pofon", azaz a rendvédelmi fellépés?

Nem. Természetesen az államnak mindig van rendvédelmi feladata, és az új kormány egyik próbatétele a Jobbik, és mindenfajta változatának a kezelése lesz. De a civil mozgalmaknak és az egyházaknak is vállalniuk kell a küzdelmet az embertelen eszméket hirdető csoportokkal szemben.

Ön ezt a maga módján meg is tette az Élet Menetén mondott beszédében, amelyben bel- és külpolitikai jelenségeket egyaránt kemény szavakkal minősített. Nem tart-e attól, ha mindezt egyházvezetőként teszi, az sokaknak antipatikusnak hat?

A reformáció korszakában is fontos szerepet töltöttek be a hitújítók a magyarság megmaradásában, és a magyar kultúra megteremtésében. Luther és Kálvin magyar tanítványai nagyon is aktualizálták konkrét politikai helyzetekre vonatkozóan a bibliai üzeneteket. A társadalmi reformok megvalósításához nem elégségesek a politikusok, ebben nagyon fontos szerepet játszanak a tömegbefolyással rendelkező szellemi emberek is. A második világháború előtt, illetve a kommunista időszakban az egyházi személyek jelentősebb része negatív politikai szerepet töltött be, a demokrácia iránt elkötelezett hívőket pedig kíméletlenül üldözték. Az elmúlt húsz évben Magyarországon gyanakvás vette körül az egyházi emberek közéleti megnyilvánulásait, különösen a baloldalon. Szerintem az MSZP társadalmi bázisának az elvékonyodásában is szerepet játszik az, hogy előítéletesen fogadják a vallási közösségek, vezetők közéleti tevékenységét.

Egy picit pontosabban fogalmazva; miközben abban a beszédben az áldozatok emlékének fontosságára, a szeretetre és a békés egymás mellett élésre hívta föl a figyelmet, komoly kritikával illette Irán - elsősorban Izraelt - fenyegető politikáját is.

Beszédemben azt hangsúlyoztam, hogy a zsidóság folyamatosan fizikai fenyegetettség alatt állt az elmúlt hatvan évben Izraelben is. Az a pusztító szellem, ami Európában volt 1945-ig, egyszerűen átköltözött a Közel-Keletre. Fontosnak tartom, hogy a holokausztot ne úgy nézzük, mint egy lezárt, befejezett történelmi eseményt, hanem mint amit napjainkban is folytatni akarnak. Az izraeli zsidóság folyamatosan ilyen fenyegetettségben van. Többször találkoztam ott olyan emberekkel, akik abban a tudatban élnek, hogy előbb-utóbb úgyis megölik őket. Irán nem banánköztársaság, hanem a térség egyik legnagyobb hatalma, amely reálisan veszélyezteti Izraelt, sőt az egész világ biztonságát is. Nem gondolom, hogy Washingtonban, Londonban, Jeruzsálemben vagy akár Szaúd-Arábiában irreálisan látják az iráni veszélyt. Szerintem itthon sem szabad ezt a problémát agyonhallgatni, bagatellizálni.

A hazai társadalom ugyanakkor szekularizált. Ebben a helyzetben nemcsak a Hit Gyülekezete, hanem a többi keresztény egyház megszólalása is furcsának hat sokszor. Mit gondol arról egyházvezetőként, amikor egy püspök konkrét párt melletti kiállásra szólít fel?

Ha a szekularizáció alatt az állam és egyház szétválasztását értik, nos, ezzel egyetértek. Ha szekularizáció alatt azt értik, hogy a keresztényeknek föl kell adni hitüket, ugyanazokat az általános szekuláris normákat kell vallaniuk, és ezek szerint kell élniük, sőt a közéleti tevékenységtől is tartózkodniuk kell, ennek egyetlen pontjával sem értek egyet. A keresztény emberek állampolgári jogon is, de lelkiismeretükből fakadóan is részt vehetnek a közélet formálásában. Az egyházvezetőknek is joguk van kampányolni, csak nem biztos, hogy ez egyházuk épülését és egységét fogja szolgálni. A Hit Gyülekezetét is vádolták, hogy az SZDSZ szekértolója, de valójában mi a demokrácia magyarországi megvalósulását tekintettük a legfontosabb politikai célnak.

A szocialisták többször elmondták, szerintük a vallás magánügy. A következő kormány, amelyben szerepet fog kapni a KDNP is, ezt vélhetően másképp gondolja. Mi a véleménye például a hitoktatásról? Kötelezővé kellene tenni?

Szerintem a vallás magán- és közügy egyaránt. Ugyanakkor fontos, hogy az állami intézményekben érvényesüljön a világnézeti semlegesség elve, és az iskolák döntő többségét az önkormányzatok tartsák fenn (hiszen a gyakorló vallásos emberek kisebbségben vannak a társadalomban). A mostani nemzetközi pedofilbotrányok is alátámasztják, hogy ezen a területen megfontoltan kell eljárnia a jobboldali kormányoknak is. Zárt felekezeti iskolákban a hatósági ellenőrzés még a demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban sem tud teljesen megvalósulni. Hozzáteszem: hiszek az egyházak által fenntartott intézmények fontosságában, amelyek a tanításon túl erkölcsi-szellemi szükségleteket töltenek be.

Mit gondol arról, hogy az egyházi iskoláknak azért kellene kiemeltebb támogatást kapniuk a költségvetésből, mert ők más társadalmi feladatokat is ellátnak a tanításon kívül?

A kiemelt támogatással sem értek egyet. Annyi támogatást kell adni, mint más, állami oktatási intézményeknek.

A nagy egyházak évről évre kifogásolják, hogy ők kevesebbet kapnak, mint az önkormányzati iskolák.

Tényleg kevesebbet kaptak. Ezt maga a kormány is elismerte. A szocialista kabinet sajnos nagyon elrontotta az egyházakkal való viszonyt, és ez is közrejátszott abban, hogy az MSZP elveszítette a népszerűségét. A közhiedelemben az terjedt el, hogy a Fidesz erkölcsös, keresztény párt, az MSZP erkölcstelen és a vallásellenesek pártja. Én ezzel sem értek egyet.

Abban se lát kivetnivalót, hogy egyházi szereplő pártpolitikussal lép fel egy porondon?

Én ilyet nem tennék, csak drámai helyzetben, ha valami olyan nagy ügyről van szó, amelyben össztársadalmi összefogásra van szükség. Ilyen kiállások a nyugati társadalmakban is előfordulnak.

Hívták már ilyen pártrendezvényre?

A 90-es évek elején az SZDSZ rendszeresen meghívott a rendezvényeire, de miután a rendszerváltás már befejeződött, nem vettem részt ilyeneken.

Önök 1998 és 2002 között úgymond destruktív szektának számítottak, hogy az akkori egyházpolitikai államtitkár szóhasználatát idézzem. Más lesz most a viszony? Egyértelmű, hogy a Fidesz és a KDNP a nagy, úgynevezett történelmi egyházakkal ápol jó viszonyt.

Minket nemcsak a jobb-, hanem a liberális oldalról is szektáztak már. Legalább annyi sértő cikk jelent meg baloldali orgánumokban, mint jobboldaliakban. Nagy fordulat volt, amikor az ATV-ben megjelent a Vidám vasárnap című műsor: istentiszteletünk közvetítése. Sokan ekkor jöttek rá, hogy nem álkeresztény közösség vagyunk, ami pénzszerzés céljából jött létre. 1998 óta jelentősen módosult a jobboldal véleménye a gyülekezetről.

A külső megfigyelő számára úgy tűnt, hogy a Hit Gyülekezete az első számú célpontja az akkori törekvésnek, hogy a népszámlálás alapján osszák el az egyszázalékos felajánlásokat kiegészítő állami támogatást, ne pedig a felajánlások arányában. Ez a terv, úgy hírlik, most is előkerült.

Valóban, a Fidesznek az a terve, hogy a népszámláláskor újra rákérdezzen arra, hogy ki milyen felekezethez tartozik. Ezt rossz szemléletnek tartom, és arra fogjuk buzdítani az embereket, hogy ne töltsék ki a cenzuson az erre vonatkozó részt. Különösen most, amikor ott van egy majdnem 17 százalékos támogatottsággal rendelkező antiszemita, neonáci párt a parlamentben, és nem lehet biztonsággal kizárni a lehetőséget, hogy valamikor kormányzati pozícióba kerülhet...

Ez a párt magát kereszténynek is nevezi...

Ez így szokott lenni. A nyilasok között ez nem újdonság. A háború előtt is keresztényeknek nevezték magukat, miközben nem voltak keresztények akkor sem. A politikai és a tényleges kereszténység között nagyon nagy különbségek állnak fenn. Magyarországon a tényleges kereszténységet a politikusok között sokan nem ismerik, ezért a politikai kereszténységet azonosítják vele. Ez súlyos tévedés. Ezért is fontos, hogy a hívők foglalkozzanak társadalmi kérdésekkel a nyilvánosság előtt, mert ha ezt elmulasztják, akkor nehéz megkülönböztetni, hogy kik azok, akik visszaélnek a keresztény névvel, és kik azok, akik számára a kereszténység az élet.

Nemcsak az esetleges politikai kötődések miatt állt a jobboldali sajtó támadásának középpontjában a gyülekezet. Szokták önöket karizmatikus felekezetnek nevezni, ahol olyan hívők vannak, akik "vakon követik" a vezető szavát.

Ez inkább egy baloldali mantra, amit a liberálisok szeretnek hangsúlyozni. Az egyház nem egy demokratikus társadalmi szervezet, hanem Isten Igéjének a tekintélyén alapul, ahol a vezetők és hívők fő feladata az Isten beszédének való alárendelődés és annak követése. Vannak népszerű és kevésbé tekintélyes lelkészek, vannak elutasítottak is. Ebben a szférában a sikert a tekintély mértéke is jelzi, amit egy lelkész elsősorban nem a hivatalával, hanem a munkájával szerezhet meg. Szerencsésnek tartom magam, hogy soha nem kellett üres falaknak prédikálnom. Azokban az országokban, ahol tisztában vannak a vallás társadalmi jelentőségével és a hit igazságainak értékével, ott a sikeres lelkészeket a kívülállók részéről is tisztelet övezi.

A híveik által felajánlott tized fizetése miatt is kritizálják önöket.

A gyülekezet anyagi élete három forrásból táplálkozik. Egyik az istentiszteleti gyűjtés, második az adomány, a harmadik pedig ha valaki a jövedelme tizedrészét felajánlja. Mindegyik fizetési forma önkéntes, a hívők lelkiismeretük szerint támogatják az egyházat.

Utalt az ATV-re, amelyben Önnek köztudomásúan jelentős befolyása van. Megmarad-e az ATV szellemisége a kormányváltás után is?

Amikor még Czikó Gábor volt az ATV tulajdonosa, és a csatorna nehéz helyzetbe került, kérte a segítségemet. Vállalkozókat, befektetőket gyűjtöttem a tévé köré. Ennek következtében megváltozott a televízió tulajdonosi köre, anyagi helyzete konszolidálódott, és fejlődni kezdett. Az ATV kezdetek óta olyan baloldali médiumként működött, ahol konzervatív értékek is megjelentek. Szerintem a csatorna menedzsmentje ezen a jövőben sem fog változtatni, nincs is okuk rá, mert az ATV pozíciója a médiapiacon, különösen a Hír TV-hez viszonyítva, meghatározott. Tapasztalatom szerint azoknak a baloldali-liberális, nemzeti és konzervatív értékeknek, amelyeket az ATV fölvállalt, jelentős társadalmi támogatottságuk van. A televízió működése teljes mértékben szakmai és üzleti alapokon áll.

Ha már a liberálisoknál tartunk... A rendszerváltás meghatározó pártja volt az SZDSZ. Látja a párt jövőjét? Lát esélyt a feltámadásra?

Nem látok esélyt. Az SZDSZ befejezte történelmi küldetését. De bízom benne, hogy helyét a jövőben elfoglalja egy olyan demokratikus párt, amely okul a hibáiból, de az SZDSZ eredeti alapértékeit vállalja.

Ki fogja képviselni a liberális emberek érdekeit?

Úgy tűnik, hogy az LMP szeretné ezt, de nem vagyok meggyőződve, hogy sikerülni fog neki.

Tud-e arról, hogy az önök közösségéből szavaztak-e az LMP-re, vagy arról, egyáltalán hogyan szavaztak? Megbeszélték-e előtte?

Most nem volt olyan műhelymunka, mint előző választások idején. Ennek ellenére aktívak voltak a tagok, és elmentek szavazni. Igen, azt gondolom, ha kevesen is, de szavaztak az LMP-re is.

És a Fideszre is, feltételezem.

Különösen azokban a városokban, ahol sikeresen tevékenykedtek a fideszes városvezetők. Például Debrecenben vagy Balatonfüreden. De máshol is lehettek, akik a Fideszre szavaztak.

Forrás: Népszava - Gergely Miklós, Simon Zoltán