Interjú a Magyar Nemzetben
Németh Sándor a politikai hazugságokról, a balliberális kötődésről és az általános válságról
Mai közéletünket, hétköznapjainkat súlyos erkölcsi és anyagi romlás jellemzi. Az egyházaknak ebben a helyzetben fokozott kötelességük, hogy segítsék a morális értékek megerősítését – véli Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze. A közösség történetét felelevenítve azt is elmondta lapunknak: egykori balliberális elkötelezettségük a történelmi helyzet következménye volt, s ma már közvetlenül a „szószékről” nem adnak híveiknek politikai instrukciókat.- Krisztus azt mondta, én vagyok az út, az igazság és az élet. A keresztény ember útjának tehát az igazság az egyik sarokköve. Ennek fényében hogyan látja mai közéletünket pünkösd, a Szentlélek eljövetelének előestéjén?
- Ez bonyolult kérdés. Jézus Krisztus különbséget tesz a világ és Isten országa között. Az igazság, amelyről ő beszél, személyére és Isten országára vonatkozik, amelyet nem lehet azonosítani a közélet morális alapjaival. Jézus azt is mondta: „Nem azért jöttem, hogy a világot kárhoztassam, hanem hogy megmentsem.” A közélet – nálunk és a világ bármely országában – alá van vetve az eredendő bűnnek, a megváltatlan állapotból származó minden bajnak. Az erkölcsi, anyagi romlás és a visszásságok kétségtelen tények. Nekünk, keresztényeknek azonban elsősorban nem az a feladatunk, hogy elmarasztaló ítéletet mondjunk, hanem az, hogy segítsük a morális értékek megerősödését. Persze ezt nem lehet olyan módon tenni, hogy a saját keresztény erkölcsi normáinkat kérjük számon a közélet szereplőin, hiszen ez olyan lenne, mint egy erőszakos hittérítés, ami súlyos problémákat vet fel. De nem jelenti azt sem, hogy az erkölcsöt ki kell iktatni a politikából. Mi azt tartjuk fontosnak, hogy kialakuljon az a politikai kultúra, ahol az igazodási pontok elsősorban a társadalmi többség konszenzusán alapulnak. Magyarországon ez most szerintem hiányzik a társadalom civil önszerveződésének kezdetlegessége miatt, ezért nehéz eldönteni, hogy milyen mértékben lehet eltűrni a politikai hazugságokat. Bár úgy gondolom, nem olyan drámai a helyzet, mint amilyennek tűnik…
- A Hit Gyülekezete vállaltan a balliberális pártok támogatója. Ön például elmondta egy nyilatkozatában: a „hiteseknek” köszönhető, hogy a Jurta Színházban annak idején a Szabad Kezdeményezések Hálózatából megalakult az SZDSZ mint párt. Hack Péter, a gyülekezet egyik emblematikus figurája a párt fő funkcionáriusa volt. De közösségük bekapcsolódott a balliberális pártok kampányaiba is. Mi volt az inspiráció? Hiszen azokkal is összefogtak – az MSZMP-jogutód MSZP-vel –, akik a rendszerváltozás előtt üldözték a közösséget és annak tagjait.
- Ezt a kérdést csak történelmi távlatból lehet megérteni. A nyolcvanas évek elején, mikor megalakult az egyház, egyetlen olyan mozgalom volt, amely törődött a vallásszabadsággal összeegyeztethetetlen jogsértésekkel. Ez a demokratikus ellenzék volt, amely később az SZDSZ fő bázisát adta. Üldözött közösségként nem volt más választásunk, mint az, hogy világnézeti, erkölcsi felfogásunk különbsége ellenére együttműködjünk a liberálisokkal politikai, emberjogi kérdésekben. Egyértelmű volt számunkra, hogy csak akkor történhet pozitív változás társadalmi, jogi helyzetünkben, ha az ország átmegy egy átfogó demokratikus átalakuláson. Ezért kapcsolódtunk be a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapításába, amely akkor autonóm csoportokat tömörített. Valóban szerepünk volt az SZDSZ megalakulásában, de egyes gyülekezeti tagok részt vettek más pártok alapításában is. Elsősorban nem pártokat preferáltunk, hanem a demokratikus értékrend mellett köteleztük el magunkat. Küzdöttünk azért, hogy a szabadságjogok, így a vallásszabadság is megvalósuljon. Ez a gyökere a gyülekezet politikai szerepvállalásának. Megjegyzem, kezdettől fogva tisztában voltunk vele, hogy ha a demokratikus intézményrendszer megerősödik, akkor elsősorban már csak fő feladatainkkal, a spirituális, karitatív és oktatási munkánkkal kell foglalkoznunk.
