Németh Sándor interjút adott a kanadai magyar közösség tévéjének

A jugoszláviai börtönben eltöltött idő óta eltelt 40 év. Hogyan lehetne röviden összefoglalni ennek a 40 évnek a fantasztikus eredményeit, és ez hogyan következhetett be?
 
Megtérés, küzdelem, és hát jött a munka, majd az eredmények. Talán ezekkel a kulcsszavakkal tudnám jellemezni az elmúlt negyven év eseményeit. Nagyon sokat számított számomra az, hogy egy kettős nevelés után valóságosan találkozhattam Istennel. Az a kulturális tradíció, amit kaptam, az Istenbe vetett hitben manifesztálódott, és utána kezdtem el a zsidó- keresztény erkölcsi, szellemi értékek alapján a személyiségemet kialakítani. Természetesen jöttek a konfliktusok, mert nem voltam egy könnyen alkalmazkodó típusú ember. Nagyon nem szerettem a fogságot, az elnyomást. Többek között ezért is kerültem Mariborba börtönbe, mert el akartam hagyni az országot, disszidens akartam lenni. Gyermekkori álmom volt, hogy nem Magyarországon élem le az életemet, hanem külföldön, de a jugoszláv határőrség ezt a számításomat áthúzta, és akkor itt, ez után történtek a fordulatok az életemben, amikre nem számítottam. Azt gondolom, hogy ez egy természetfeletti, transzcendens esemény volt, amit később értettem meg. Akkor nyilván nem értettem és később is csak sejtettem, de most már egyre inkább látom, hogy van az ember sorsában egy természetfeletti terv, amiről azt gondolom, hogy ahogy haladok egy cél felé, egyre világosabb számomra, hogy talán a sorsom ezt igyekszik beteljesíteni, betölteni.
 
Isten mellett kik voltak a legnagyobb segítőtársai?
 
Feleségem, akivel 1977-ben kötöttem házasságot. Előtte a katolikus Hittudományi Akadémiára jártam, de nem akartam cölibátusba elkötelezni magam. Többnyire intellektuális szempontból, a filozófia szempontjából érdekeltek azok a világnézetek, melyek nem marxisták, illetve nem materialista alapon állnak, hanem az idealizmus talaján. Alapvetően ez utóbbi vonzott, és láttam, valamint meggyőződtem arról, hogy nekem nem a papi pálya a pálya, így megházasodtam, és elkezdtünk magunk körül építeni embereket és a hitüket, valamint fiatalokat, kallódó ifjakat karoltunk fel. Mondtuk nekik, hogy nem érdemes az életüket tönkre tenni. Meggyőztük őket, hogy mennyire fontos az erkölcsi, szellemi értékeknek, illetve követelményeknek az elfogadása és követése. Így egyre többen kerestek fel bennünket. Teológus társammal indult el ez a pályafutás, ő közben, a 80-as évek elején eltávozott Angliába, így maradtunk először Budaörsön, és fokozatosan növekedtünk. Jött a konfliktus a pártállammal, azt hittük, hogy ebből nagy baj lesz, de kiderült, hogy ennek az lett az eredménye, hogy a demokratikus ellenzékkel is kialakult egy együttműködésünk, valamint a nemzetközi kapcsolatrendszerünk is ebben az időben kezdett kialakulni. Figyelemmel kísérték Magyarországon a jogsértéseket, és az ügyeinket a demokratikus ellenzék vezetőivel kinyomtuk a Szabad Európába, az Amerika Hangjába – ezzel azt akartuk elérni, hogy a Kádárék visszahallják azt, amit velünk csinálnak. Ilyen módon kezdett a gyülekezet érdekessé válni politikai szempontból is. Ez az illegalitás ’89-ig tartott, abban az évben ismerték el a gyülekezetet. 1989 előtt már részt vettünk a különböző politikai mozgalmakban, a Szabad Kezdeményezések Hálózatában, a Szabad Demokrata Szövetségben. Nekünk az ideálunk egy jogállam, egy demokratikus, nyugati típusú társadalom építése volt. Emiatt egyrészt elfogadtak bennünket, mint egyházat a kommunista kormány utolsó intézkedéseként, másrészt viszont később ez lett az egyik fő vádpont ellenünk, hogy részt vettünk a Szabad Demokrata Szövetség alapításában, sőt a nyakamba varrták az egésznek a megalapítását. Ebből aztán sok legenda született Magyarországon: zsidó szabadkőműves összeesküvés és így tovább. Ezért a 90-es években nagyon sok hecc- és rágalomkampány ért bennünket, de hála Istennek, túléltük ezeket. A gyülekezet létszámban növekedett, és körülbelül ’96-tól kezdődött el az intézményesülése, amit szintén megelőzött egy vita, mert sokan szerették volna, hogy megmaradjunk underground, romantikus szabadságharcosoknak. De úgy ítéltem meg, más vezetőtársaimmal együtt, hogy ez nem járható út, mert nem ilyen irányba megy a magyar társadalom, úgyhogy az intézményesülésben fel kell gyorsulni. A gyülekezet elkezdett ilyen módon intézményesülni, és azt gondolom, ebben is nagyon jó eredményeket ért el.
 
Hogyha egy szervezetnek a nevében van egy szó, akkor az különös hangsúlyt kap. A Hit Gyülekezete nevében a ’hit’ szó szerepel. Mit jelent a tagoknak ez a szó, illetve mennyivel jelent többet, mint esetleg más egyházi szervezetek esetében?
 
Egyrészt ez egy reakció arra a társadalmi közegre, amibe beleszülettünk, amiben szocializálódtunk, és amiből ki akartunk törni. Az alapelv, amit Habakuknál olvasunk, hogy az igaz pedig az ő hite által él. Számunkra a hit az Isten beszédére adott válasz, és arra tettük a hangsúlyt, hogy ezt cselekedetekben, életvitelben, magatartásban, értékeknek a megvalósításában, a társadalom formálásában, a politikai gondolkodás befolyásolására használjuk fel. Van még egy olyan terület, ami miatt a Hit Gyülekezete bizonyos időszakokban raportra került, ez pedig az, hogy miért politizál a gyülekezet. Azt láttuk, hogy a politikai ideológia is nagy hatással van az emberek életére. Befolyásolja az istenkeresésüket és az egymással való kapcsolatukat. Itt a politika nem azt a funkciót tölti be, mint például Kanadában vagy az Egyesült Államokban, hanem belemászott az emberek magánéletébe, megfosztotta őket a szuverenitásuktól, autonomitásuktól. Ebből kifolyólag azt láttuk, hogy azért kell politizálni, hogy felszabadítsuk az emberek szellemét, lelkét arra a szférára és valóságra, amire az ember teremtetett, tehát elsősorban Istenre. Ilyen módon igyekeztünk kialakítani egy harmóniát, amit röviden úgy tudok összefoglalni, hogy ami Istené, az Istené, ami a császáré, a császáré. Nem akarjuk odaadni a császárnak azt, ami az Istené, de ez nemcsak a pénzzel van így, hanem az ember lelkével, szellemével, életmódjával, életvitelével, magánéletével kapcsolatosan is, ezt mi nagyon fontos igazságnak tartjuk.   
 
Lehet látni mostanában, hogy minden egyháznak az a fő problémája a Hit Gyülekezetével, a televíziós műsor kapcsán, hogy szinte mindenki fiatal. Ez egy fantasztikus látvány. Hogy lehetett ezt elérni, hogy ez a rengeteg fiatal idejöjjön, és lehet látni az átszellemültségüket, hogy mennyire élvezik ezt az egészet, amikor ma mindenhol arról beszélünk, hogy a fiatalok, egyáltalán az emberek elidegenednek mindentől.
 
Minden törekvésem az, hogy én magam is fiatal maradjak, bár a testemmel ezt nem tudom megoldani, de igyekszem szellememben fiatal megmaradni. Azt láttam már a 70-es években, hogy ahhoz, hogy Magyarországon a különböző korlátokat, akadályokat át lehessen törni, ezt elsősorban csikócsapattal lehet megtenni, akik tudnak áldozatot vállalni, hősies magatartást tanúsítani, konfliktusokat felvállalni, stb. Úgymond nincs nekik veszíteni valójuk. Azt láttam a hetvenes évektől fokozatosan, hogy ez működik. Éppen ezért nagyon fontos számomra a gyülekezetépítés szempontjából, de szerintem a társadalomépítés szempontjából is nagyon fontos lenne a fiatalok preferálása, gondozása, szeretete, támogatása a közösség építésében, de ez igaz a társadalom építésében is, hogy megkülönböztetett pozíciót, helyet kapjanak. Nagyon sok fiatal azért kallódik el, mert nem kapnak ezzel kapcsolatban olyan támogatást, amivel azonnal érzik, hogy értékesek és egy fontos küldetés, feladat, foglalkozás várja őket. Ilyen módon átsegítjük azokon a kritikus éveken, amikor az embert ez jobban vagy mélyebben foglalkoztatja. Fiatal koromban nagyon érdekelt az irodalom, és nagy hatással volt rám Goethétől a Werther. Sokat gondolkodtam, mert én is átéltem ezt, hogy miért lesz depressziós az ember huszonéves korában, és miért lett öngyilkos Werther. Tudom, hogy Napóleon egy ágyúcsőnél olvasta el ezt a regényt, és azt mondta, hogy ebben nem ért egyet Goethével, mert ő nem lett volna öngyilkos. Én is ez a típusú vagyok, hogy nem lettem volna öngyilkos. Viszont azt megértettem, mert láttam a kortársaimnál, hogy amikor az ember kikerül az iskolából, és a nagyvilág nem fogadja el, vagy nem találja a helyét, akkor nagyon mély identitási válságba kerül. Nem akar már a családjához tartozni, nincs még családja, stb. Ezt a köztes állapotot sötét pusztító erők ki tudják használni. Ezért nagy hangsúlyt tettünk a kábítószer elleni küzdelemre. Mindenféle destruktív, önpusztító életmóddal kapcsolatban széles körű felvilágosító tevékenységet folytatunk, és fogunk folytatni a jövőben is, ami a fiataloknak védelmet, biztonságot ad, és egyben egy modellt, hogy hogyan kell átmenni a kamaszkorból az ifjúkorba, majd az ifjúkorból a felnőttkorba. Most én magamon tanulmányozom a felnőttkorból az öregkorba való átlépést.
 
Kicsit áttérhetnénk a Bibliára? A Biblia nem egy könnyű dolog. Többször hallottam a Vidám Vasárnapban, amikor előjött, hogy a csempéket össze kell rakni. Kérdés, hogy az Isten miért ilyen puzzle-ra tervezte a Bibliát?
 
Ez egy nagyon érdekes kérdés, és azt gondolom, hogy elsősorban azért, mert a szellemi értelmezésnek ad elsőbbséget a rációval szemben. Azt gondolom, hogy ebben egy nagyon mély antropológiai felfogás van. Az ember teremtéséből fakadóan a szellemi ruachból és fizikai anyagból lett gyúrva, teremtve, és így lett nephessé, élő lélekké. Tehát már a teremtés jelzi, hogy addig, amíg a szellem nem került be az emberbe, Ádám csak egy agyag test volt és nem volt nephes, élő. A Biblia ebből indul ki, hogy az embernek a szellemét kell fejlesztenie. A szellem fejlődésének pedig egyrészt legfontosabb feltétele a hit, másrészt a kutatás, keresés, és az állandó felfedezés izgalma, öröme. Amikor ezt teszi az ember, egyre mélyebb összefüggéseknek a felismerésére jut. Azt gondolom, hogy a Biblia ilyen bölcs mérnöki precizitással és pontossággal van megtervezve, hogy minél mélyebbre jutunk le, annál nagyobb igazságokat és nagyobb erőt tud találni az ember az Isten beszédében. Az ész hamar megnyugszik, ha valamit megért, elkényelmesedik, az ember szelleme azonban nem így viselkedik. Számára nem elég, soha nem elég. A szellemi ember soha nem lesz elégedett ember. Peresz úr is mondta a zsidókra vonatkozóan, hogy az az igazi zsidó, aki elégedetlen, viszont aki elégedett ember, az nem igazi zsidó. Ebben nagy igazságot mondott, valóban ez a lényege az emberi felemelkedésnek, a fejlődőképesség megőrzésének, mondanám az ifjúság megújításának is. Ebben benne foglaltatik a kíváncsiság, a kérdezésre való képesség, mert ha ezek nincsenek meg az emberben, soha nem fogja tudni gyarapítani az ismeretét. Az sem mindegy, hogy az ismeretek hol raktározódnak az emberben. Nagyon fontosnak tartom – nehogy félreértés legyen – az intelligenciát, rációt. Az európai kultúra a hagyományos keresztény világnézetből fakadóan dualista. A héber nem dualista, hanem hisz az anyagban, az anyag funkciójában, a szellemben és a nephesben is, de az eredeti héber, judaizmus gondolkozásában a rúachnak, az ember szellemének van elsőbbsége. Azt tapasztalom, hogy ha az ember felfedezi, hogyan lehet szellemi ember, hogyan élhet szellem által, akkor egy állandóan megújuló ember lesz, aki folyamatosan keresi, hogyan tud megújulni. Ahogy Jézus is mondja: szellem az, ami megújít, a test nem használ semmit. A test azt súgja nekem, hogy feküdjek le, ne csináljak semmit, pihenjek, a szellemem pedig hajt, de finoman. Nem akar kizsákmányolni, hanem azt akarja, hogy több legyek, azt akarja, hogy jobb, minőségibb, eredményesebb, hatékonyabb ember legyek. Ha a szellemére figyel az ember, akkor megy előre. Ilyen volt Mózes, Ábrahám, és mindegyikükről fel van jegyezve, hogy még az öregkorban sem veszítették el a fizikai erejüket, hanem azt mondja a Biblia, hogy beteltek élettel. Én is szeretnék olyan gondoskodó ember maradni 100 éves koromban is, Neked is ezt kívánom és minden kedves kanadai nézőnek.
 
Még azért lenne egy-két kérdésem. Ezeken az istentiszteleteken válaszolsz kérdésekre, akár e-mailben, akár menet közben, és ezek nagyon gyakran napi aktuális politikai dolgokat is érintenek. Miért tartod ezt fontosnak?
 
Azért tartom fontosnak, mert azt gondolom, hogy ha az egyházban nem adnak választ azokra a kérdésekre, amelyek az embereket a hétköznapok során foglalkoztatják, akkor az emberek olyan médiumok, csatornák vagy szervezetek felé fordulnak, amelyek segítik őket abban, hogy a világot értelmezzék, a dolgokat helyesen megítéljék. Mert tulajdonképpen a helyes döntésre és választásra készítik fel az embereket. Ehhez pedig az embereknek ellenőrzött információra van szükségük. Különösen az internet korában sokkal jobban kiszélesedett a dezinformációnak, a hazugságnak a lehetősége, ez így volt Gutenberg könyvnyomtatásakor is, amikor például az antiszemita könyvek jelentős mértékben megszaporodtak, és sokkal több könyv szólt a rosszról, mint a jóról. Nyilván a történelmi emlékezet szelektálta ezt, a jóra emlékezik, de a rossz megy a süllyesztőbe. Ez most is így van. Az utókor számára persze könnyű bennünket megítélni, de a leglényegesebb, ahol viszont eldől a csata, hogy én a jelen időben hogyan tudok eligazodni a hazugság és az igazság, a megtévesztés és a helyes irány, a jó és a rossz, az igazságosság és a bűn között. Azt gondolom, az egyházaknak erre fel kell készülniük tanácsadásokkal, valóságértelmezéssel, és talán a Hit Gyülekezetének is ez a sajátossága Magyarországon, hogy egy világértelmezést is megpróbál nyújtani az embereknek. Azt gondolom, hogy minden gondolkodó és minőségi ember, aki kiválóságra törekszik, egy globális világnézetre is törekszik. Most nem a mostani globalizmusra gondolok, hanem amikor az ember szeretné a világot megérteni és, hogy a dolgok ebben a világban a helyükön legyenek. Szeretne szert tenni egy olyan fogalmi rendszerre, amely alapján a dolgokat, eseményeket, személyeket valósághűen vagy az igazságnak megfelelően, igazságosság alapján tudja megérteni, megítélni, és ezzel kapcsolatban dönteni. Tulajdonképpen ez az. Ha csak dogmát és tanításokat képviselnénk, azt gondolom, hogy az embereket magukra hagynánk. Nyilván ez befolyásolja a közgondolkozást, befolyásolja a közéletet. Ebben pedig az is szerepet játszott, hogy Magyarországon a kereszténységet, főleg az előző politikai rendszer következtében, egy ilyen lefutott történelmi torzónak tartották, aminek volt valamikor jelentős történelmi szerepe, de most már az a múlt. Ezért kell vigyázni a keresztény egyházakra, mert ugye vigyáznunk kell az ezeréves nemzeti hagyományainkra. Én nem szerettem volna, hogy a gyülekezet ilyen múzeummá váljon vagy egy új múzeumot hozzunk létre. Ellenben azt szeretném, hogy hús-vér valósággal rendelkező emberek igazolják, hogy az evangélium, a Biblia, a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás fölött nem járt el az idő. Olyan forrásokkal rendelkezik továbbra is, amely alapján a kereszténység, Izrael, a zsidóság is nagy erőket tud meríteni a megújulásra, sikerre, hatékonyságra. Látom, hogy ez működik Izraelben, a Hit Gyülekezetében, a világ számos más pontján és Kanadában is.
 
Végül egy jövőre vonatkozó kérdés. Elindultatok 5 fővel, most közel 100 000-en vagytok Magyarországon, környező országokban is vannak már Hit Gyülekezeték, és ha jól tudom, Kambodzsában is. Kérdés, hogy Észak-Amerikában, Kanadában?
 
Az a helyzet, hogy van bennünk, bennem különösen, egy zavar. Olyan sok az igény a munkára, hogy kicsit vigyáznom kell, hogy a munkamániám le ne győzzön. A feleségemnek ez is szolgálata, hogy az egészségemre vigyázzak, mert bizonyos időben úgy éreztem, hogy ez nekem nem gond, de nyilván egy bizonyos kor után erre vigyáznom kell. Tehát most jelen pillanatban mindig az a gyülekezetnek a gondja, hála Istennek, hogy futnia kell maga után, hogy utolérje magát a feladatokkal. Ez az oka annak, hogy nem tudunk akkora hangsúlyt tenni például az észak-amerikai, kanadai szolgálatokra, mint ahogy jönnek be kérdések a Vidám Vasárnapba Kanadából és Észak-Amerikából, amikre nagyobb figyelmet kellene fordítani. Abban bízunk, hogy ott azért vannak jól működő egyházak, és a magyar keresztények megkapják a figyelmet, de nagyon nagy kiváltság számunkra, és örülünk, amikor kapunk üzeneteket a kanadai keresztényektől, emberektől. Nagyon köszönöm a bátorításokat, nagyon sokszor sokat számított, mint ahogy Salamon is mondja, hogy olyan a messziről jött jó hír, mint amikor az ember friss vízben lezuhanyoz. Tehát nagyon fontosak számunkra, csak van egy mulasztási érzésem. 
 
Nagyon szépen köszönjük.