Pünkösd most

A zsidó-keresztény kinyilatkoztatások és tények igazolásának - ennek vallás- és egyháztörténeti módszerein kívül - lényeges eszköze az analóg szellemi jelenségek napjainkban történő megtapasztalása is.

A Szentlélekkel (Szellemmel) ma is be lehet teljesedni, és ha jelenlétét, működését az egyház szolgálata által a Bibliából, mindenekelőtt az Evangéliumból ismert szellemi jelenségek kísérik, akkor legalábbis spirituális szinten a bibliai állítások természetfölötti igazolást nyernek.

Persze ezek megtapasztalása során is megmarad mindenkinek a szabadsága arra, hogy elfogadja-e vagy elutasítja a Szentlélek működésének tanúskodását.

A századik évfordulóját ünneplő pünkösdi mozgalomnak - annak ellenére, hogy eddigi pályafutása növekedés, megosztottság, ellentmondások jegyében zajlott - az üzenete aktuálisabb napjainkban, mint a múlt század elején.

A Biblia, az Újszövetség, Jézus Krisztus személye ismételten a támadások kereszttüzében áll, és ennek egyik fő oka az egyházi élet hiányosságaiban, torzulásaiban, elsivatagosodásában keresendő. A mai kereszténységet és vezetőit általában nem veszi körül, nem itatja át az a természetfölötti, szellemi realitás, amelyben pünkösdkor Jézus százhúsz tanítványa elmerült, s amelyből származó szellemi megtapasztalások, ismeretek, csodák, erőmegnyilvánulások és jelek evidenssé tették bennük, hogy Jézus Krisztus föltámadása és mennybemenetele után is együtt él és munkálkodik Isten Szelleme által a tanítványaival, és folytatja művét.

Jézus képviselete és bemutatása a világnak nem dogmatikus hitvallásokon, szertartásokon, rituális gyakorlatokon, hagyományőrzésen alapult a korai egyházban, hanem a Megfeszített hirdetésén és Isten Szellemének a megnyilvánulásain, ennek eredménye pedig nem csupán az lett, hogy a római impérium területén viszonylag rövid idő alatt elterjedt a kereszténység, és különböző etnikai, kulturális háttérből jövő emberek csatlakoztak az eklézsiához.

Az ilyen külső eredmények, események igazi oka a Szellem karizmáinak működése volt a tanítványok által, akik olyan minőségi közösségben éltek, jártak, cselekedtek Isten Szellemével, hogy emberi tehetségükön, képességeiken keresztül a Szentlélek képes volt isteni tulajdonságait, személyjegyeit, például a mindenhatóságát, mindentudását, valamint az Evangélium igazságait manifesztálni, megismertetni.

A korai keresztények
Isten ereje által érintett emberek voltak

A korai keresztények Isten ereje által érintett emberek voltak, akik azért lettek Krisztus követői, igazságszerető emberek, mert Isten országának, szellemi erejének megnyilvánulásai következtében belső, szellemi-lelki állapotukban alapvető változást éltek át, sőt sokan meggyógyultak betegségekből, megszabadultak gonosz szellemektől, majd beléptek konkrét, a megtéréstől különálló, személyes élmény által a Szentléleknek abba a jelenlétébe, amelyet pünkösdi megtapasztalásnak is neveznek.

A szellemi jelenségek nem szokatlan, hanem mindennapos események voltak az apostolok korában, többek között ezért is azonosították a tanítványokat Jézus Krisztussal: ugyanis a külső megfigyelők azt látták, hogy a követők tevékenységét ugyanazok a jelek, csodák, erőmegnyilvánulások kísérik, mint Mesterükét.

A modern pünkösdi mozgalom hisz abban, hogy a szekularizáció, a materializmus, az okkultizmus, az aposztázia stb. kihívásaival szemben az egyház akkor lesz sikeres, ha Jézus Krisztus melletti tanúskodásának súlypontját nem emberi erőre s az azon alapuló vallásosságra helyezi, hanem elfogadva az Úr tanácsát, veszi a Szellemét, és megfelelő terepet biztosít a Szellem karizmáinak a megnyilvánulásai számára egyéni és közösségi életében egyaránt.

Jézus azért kérte föltámadása után tanítványait a Jeruzsálemben való tartózkodásra, a Szellem kitöltésének a megvárására, mert a keresztény szolgálat akkor felel meg az evangéliumi normáknak, ha Isten fölkeni Szentlélekkel az általa kijelölt feladatkör végzésére elhívottját vagy elhívottjait.

Hosszú évszázadokon keresztül az egyház és a Szellem közössége, egysége helyett az egyház az államhatalommal kötött szövetség által akarta betölteni a nagy küldetést, botrányos, antikrisztiánus eredményekkel és következményekkel. Nem nagyon csodálkozhatunk azon, hogy a történelem során tapasztalt, főleg hatalmi, feudális eszközökkel való térítgetésektől megalázott, kiábrándult, cinikus emberek, amit csak lehetett, mindent megkérdőjeleztek, megtagadtak a kereszténységben.

A keresztény világnak szembe kell azzal is néznie, hogy az Evangelizálás 2000 programja, a kilencvenes évek rekatolizálási és ökumenikus törekvései kudarcba fulladtak, vagy a legjobb esetben meddő erőlködések szintjén maradtak.

A 21. század elején úgy tűnik, hogy a világméretű okkultizmus terjedése, a Harry Potter-könyvsorozat, a Gyűrűk ura, A Da Vinci-kód könyv- és filmváltozata - melyek mindegyike valójában keresztényellenes mű, vagy ilyen alapelveket hirdet - több követőt tudott szerezni, mint az ezredforduló környéke körül a megújulás érdekében erőlködő egyház.

Ismételten kontraproduktívnak bizonyultak a Skéva fiainak módszerein alapuló keresztény megújulási erőfeszítések. Ezen sem lehet csodálkoznunk, hiszen a balsikerű epheszoszi álébredést azért rögzítette könyvében Lukács, hogy az utókor kereszténysége okuljon belőle. Nem elég csupán Jézusra és az apostolokra hivatkoznia az egyháznak, azok örökösének beállítania önmagát: ha nincs benne azok élete és kenete, akkor a világ és a pokol ereje felülkerekedik, legyőzi a természetfölötti élet és erő nélküli névleges kereszténységet, sőt az "hatalmat von rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból" (Apostolok cselekedetei 19:16).

Most újra olyan időben élünk, amikor a világ vetkőzteti le és sebesíti meg az egyházat, a keresztényeket, ők pedig riadtan hátrálnak, szaladnak el a szolgálat helyéről, hogy ősi vagy új tradíciók falai mögé rejtőzzenek el. Sokan állami védelemért is kiáltanak. Nem Skéva fiainak útján kell szaladnia az egyháznak.