"A világ változott meg körülöttünk"

A negyedik legnépesebb és a leggyorsabban fejlődő magyar egyház, a Hit Gyülekezete évtizedek óta visszatérően a politikai csatározások kereszttüzébe kerül. Németh Sándorral a készülő egyházi törvényről, a közösségről és az azt érő támadásokról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Azt írja Bartus László az Amerikai Magyar Népszavában megjelent cikkében, hogy míg az első Orbán-kormány vadul támadta önöket, most mintha kimondottan jóban lennének; lehet, hogy történelmi egyházzá válnak, és úgy sejti, nagy ára volt ennek a fordulatnak. Mi volt az ára?

Németh Sándor: Noha Orbán Viktort már a '80-as évekből, a demokratikus ellenzéki időkből ismerem, valóban volt egy körülbelül 1994-től kezdődő, 2000-ig tartó konfliktusunk a Fidesszel a gyülekezet SZDSZ-pártisága miatt - miközben az SZDSZ holdudvarából éppen ebben az időben próbált kiszorítani minket az akkori vezetés, végül is eredményesen. A két szervezet között éles törésre ugyan nem került sor, de egyre inkább nemkívánatos személynek kezdtük érezni magunkat. Szerintem ennek döntő szerepe volt abban is, hogy Hack Péter kiszállt a pártpolitikából. Egyes vezetők úgy gondolták, hogy nélkülünk a párt társadalmi támogatottsága növekedni fog. Számításuk nem vált be. Úgy vélem, ha nem így viszonyultak volna a gyülekezethez, az SZDSZ talán még ma is parlamenti tényező lehetne. Ez időben a leghevesebb támadások nem jobbról, hanem a balliberális oldalról értek minket. Akkoriban a gyülekezet belső problémákkal is küszködött; erre épült Bartus Fesz van című könyve, amely nagy sajtótámogatást kapott. Ezt követték a Fidesz-kormány alatt elindított, szinte folyamatos hatósági vizsgálatok, APEH, ÁSZ stb. Most utólag úgy tűnik nekem, hogy bizonyos balliberális körök a jobboldallal akartak megveretni bennünket. A gyülekezet azóta sem változtatta meg az értékrendjét, de a világ jelentős mértékben megváltozott körülöttünk. Egyébként a pártpolitikában közvetlenül nem vettünk részt, elsősorban a kopogtatócédulák gyűjtésében, illetve kampányokban, akciókban segítettünk.
 
MN: Bartus szerint egy évtizeddel később az MDF-et is elárulták.
 
NS: Az MDF-fel a 2009-es EP-választások előtt kerültünk kapcsolatba, elsősorban Somogyi Zoltánék által. 'k tájékoztattak bennünket, hogy a párt meghatározó vezetői olyan modern középpártban gondolkodnak, amely neokonzervatív erkölcsi értékeket is képviselne. Kiderült, hogy a vezetés mélyreható változásokat tervez, és Bokros Lajos úrnak jelentős szerepet szánnak. Akkoriban a balliberális és kormányoldalon komoly vezetési válság is kialakult. Bokros személye népszerű volt köreinkben, úgy láttuk, szakértelmére, tapasztalatára nagy szüksége lenne az országnak. Az EU-választáson elsősorban ezért támogattuk a pártot, tagságunk jelentős része az MDF listájára szavazott. A választások után a belső problémák, viták, veszekedések megakadályozták a párt modernizálását. A parlamenti választások előtt is voltak ugyan egyeztetések, megbeszélések közöttünk, de megállapodás nem született. Az SZDSZ akkori képviselői is kértek bennünket, hogy ne állapodjunk meg az MDF-fel, amíg ők nem egyeznek meg velük. Az MSZP és a Fidesz vezetői is ellenérdekeltek voltak az MDF sikerében, mindkét oldal ezt ismertette velünk. Ennek ellenére benső meggyőződésünk vezetett, mikor végül elálltunk az együttműködéstől. Ennek fő oka az volt, hogy az MDF-et nem láttuk egységes, hatékonyan politizálni képes pártnak. Tehát semmiféle összeesküvésről, hátba szúrásról nincs szó, nem rúgtunk fel semmiféle megállapodást, mert ilyesmi létre sem jött.
 
MN: Komoly konfliktusforrás lehetett az SZDSZ-szimpátián kívül az is, hogy a Fidesz-KDNP szövetségesének számító katolikus egyházzal meglehetősen ellenséges viszonyban voltak mint a legerősebb nem "történelmi" keresztény egyház. Ezért volt gyanús némelyeknek, hogy a gyülekezet ennek ellenére is "esélyese" a történelmi egyházi besorolásnak.
 
NS: Nem mi kezdeményeztük a hatályos egyházi törvény módosítását, ha rajtunk múlna, a régi egyházi törvény fennmaradhatna, különösebb indokát nem látom a változtatásnak. A törvény előkészítői arra hivatkoznak, hogy sokan visszaélnek egyházi státuszukkal. Valószínűleg akad példa ilyesmire, de az efféle csoportok visszaéléseinek súlya más szférákhoz hasonlítva elenyésző. Politikai státuszukkal például többen éltek vissza önző anyagi haszonszerzés céljából. A törvényhozó hatalomnak természetesen jogában áll törvényeket hozni. A Fidesz-KDNP ezzel kapcsolatos szándékát már ellenzékben is nyilvánvalóvá tette. Erről minket is tájékoztattak, és meghallgatták a véleményünket. Nem lobbiztunk a "történelmi" státuszért, ezt a lehetőséget először ők vetették fel. Kétségkívül az a célunk, hogy ha már ezt a változást megszavazza a parlament, akkor egyházunk az első kategóriába kerülhessen. A gyülekezet tagsága is ennek az alapérdekünknek a képviseletét várja el tőlünk, ugyanis komoly társadalmi szerepet vállaló egyház vagyunk, oktatási intézményeket tartunk fenn, országos, sőt nemzetközi szociális, karitatív szervezeteink vannak. Szerintem normális, józan politikai megfontolás, nem pedig valamiféle homályos, sötét paktum, aljas árulás magyarázza, hogy a nevünk szóba került a történelmi egyházi státusz várományosai között. Információim szerint az egyházak társadalmi beágyazottságát és intézményfenntartó képességeit előzetesen felmérte a kormány. Ami pedig a katolikus egyházhoz fűződő kapcsolatunkat illeti, az a közelmúltig valóban feszült volt - most inkább hűvösnek, távolságtartónak mondható, valamelyes enyhülés jelei mutatkoznak. A protestáns egyházakkal is javult a kapcsolatunk. Normális kapcsolatunk van a baptistákkal, pünködistákkal; a Mazsihisszel mindig rendezett volt a kapcsolatunk, és más zsidó irányzatokkal is. Számos közös rendezvényt szerveztünk, oktatási és más területeken is együttműködünk.
 
MN: Miért csak hűvös a tradicionális egyházakhoz fűződő viszonyuk? Mindezek alapján kiváló is lehetne.
 
NS: Lehetséges, hogy egyes egyházi vezetők nem örülnek a Hit Gyülekezete létezésének, de tudok olyan kisebb létszámú egyházról is, amely elvakult gyűlölettel viszonyul hozzánk, és mindent megtesz, hogy kinyírjon bennünket. Egyébként tudomásul kell venni azt a világjelenséget, hogy egyre több ember a tradicionális egyházaktól függetlenül, nem a hagyományos módon kívánja hitét gyakorolni; és ezen új közösségek között egymással sem mindig felhőtlen a kapcsolat. Gyülekezetünk tevékenysége iránt egyre növekvő társadalmi igény tapasztalható. Reménykedem abban, hogy az új egyházi törvény a vallási kisebbségek érdekeit is meszszemenőkig figyelembe fogja venni. A szabályozási koncepcióval kapcsolatban zajló egyeztetés során mi a törvény előkészítőit arról kívánjuk meggyőzni, hogy a társadalmat integráló, és ne szétszakító, ne diszkriminatív vagy hierarchizáló törvényt alkosson. Ezért visszautasítjuk, hogy egyesek a törvény-előkészítésben való puszta részvételünket már a vallásszabadság elárulásának állítják be. Ha a demokratikus normáknak megfelelő egyházi törvény születik, akkor a Hit Gyülekezetének nincs félnivalója a jövőt illetően.
 
MN: Tehát attól sem kell tartani, hogy az önök tulajdonában álló ATV jelenlegi irányát bármi is fenyegetné?
 
NS: Az ATV tulajdonosi köre nem csupán a Hit Gyülekezetéhez közel állókból tevődik össze; de személyem valóban élvezi a teljes tulajdonosi kör bizalmát. Nincs tudomásom olyan politikai nyomásgyakorlásról vagy zsarolásról, amely az ATV függetlenségét veszélyezteti. A tévé finanszírozása nem könnyű feladat. A csatorna politikai beállítottságát elsősorban a menedzsment, a műsorvezetők és a szerkesztők határozzák meg, akik autonóm döntéshozók, a tulajdonosi kör részéről semmi nem fenyegeti a szuverenitásukat. Vallási, erkölcsi kérdésekben valóban nem liberális, hanem kimondottan konzervatív ember vagyok. Például nem vagyok híve az abortusznak, ahogy a melegházasságnak sem, de nem is kívánok ezekkel szemben erőszakosan fellépni, vagy saját erkölcsi felfogásomat ráerőltetni másokra, akár az ATV-re. Az ATV ellenzéki televízió marad, a tulajdonosi kör elvárása a menedzsmenttel szemben az, hogy helyes szakmai döntéseket hozzon, hatékonyan gazdálkodjon, a bevétele több legyen, mint a kiadásai, és a televízió műsorai nézettek legyenek.
 
MN: A 80-as években a gyülekezet tagjai és vezetői az Állami Egyházügyi Hivatal különleges érdeklődésére tarthattak számot. Ilyen múlttal nem kéne még erőteljesebben fellépni az állam egyházakat hierarchizálni szándékozó törekvéseivel szemben? Ráadásul a hierarchizálás alapja részben a történelmi múlt volna, tehát a vallási megújulási mozgalmak diszkriminációja a tradicionális egyházakkal szemben. Ezt - saját státuszuktól függetlenül - elfogadhatónak tartanák?
 
NS: Egyelőre még csak elképzeléseket ismerünk, melyek szerint négy alapvető kritériumhoz kötnék a történelmi egyházként való besorolást: primer tevékenysége hitéleti jellegű legyen, országos intézményrendszerrel és legalább huszonötezer taggal rendelkezzen vagy százéves múlttal. Ha a huszonötezer fős tagság és a százéves múlt egyaránt feltétel lesz, akkor ezeknek csak a katolikusok, a reformátusok és az evangélikusok felelnének meg, és például a Mazsihisz is elveszítené történelmi státuszát. A "történelmi egyház" mint jogi kategória számunkra aggályos: például a sámánizmus még régebbi, mint a kereszténység, és szorosan kötődik a magyar nép történetéhez. Szerintem az egyház kifejezésen nem intézményeket, templomokat vagy a múltban élt embereket, hanem elsősorban élő emberek összességét kell érteni, és a törvényeknek az ő jogaikat és kötelességeiket kell tartalmazniuk. A jelenlegi vallási piacot nehéz átlátni, és megállapítani, hogy egyházként hitgyakorlás vagy pusztán pénzszerzés céljából hoztak-e létre és jegyeztettek be közösségeket. A kilencvenes évek szektakampányaiban mindig a Hit Gyülekezete volt az első számú célpont, holott a mi elsődleges, lényegi tevékenységünk mindig is spirituális jellegű, a hitélet volt. Emellett eredményesen is gazdálkodtunk, ezért tudott az egyház intézményeket alapítani és fenntartani. Nem érdekünk, hogy olyan kusza, átláthatatlan helyzet maradjon fenn, amelyben össze lehet mosni az egyházi törvénnyel visszaélő csoportokat azokkal, amelyek tényleg hitéleti célból jöttek létre. Körültekintő és a demokratikus normákat nem sértő szabályozás indokolt lehet. A törvénytervezet szövege még nem ismert; szerintem az egyházak törvény előtti egyenlőségének alapján kellene elkészülnie a törvénynek, és csak a közfeladatok ellátása, a tényleges társadalmi szerep szempontjából szabadna különbséget tenni az egyes egyháznak minősített közösségek között. Az egyházi státusz kritériumait be nem töltő közösségek számára pedig lehetőséget kell biztosítani arra, hogy növekedésük, fejlődésük során egyházzá válhassanak. Ha erre nem biztosítanak lehetőséget, akkor valóban vallási "kasztrendszer" alapjává lenne az új törvény, amit mi ellenzünk. De ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy nem ismerjük, nem láttuk, nem olvastuk az új egyházi törvényszöveget.
 
MN: Azt mondta az előbb, igazságos szabályozás esetén nem kell félniük a jövőtől. A gyülekezet egy ideig dinamikusan növekedett. Mostanában mi a helyzet? Mekkora most a gyülekezet, mely régiókban, társadalmi csoportokban erősek igazán?
 
NS: A fejlődésnek mindig más-más szakaszai vannak. Voltak olyan időszakok, amikor a létszámbeli növekedés látványosabb volt; aztán amikor az intézményesülésre tettük a hangsúlyt, akkor nyilvánvalóan a belső építkezés került előtérbe. Az erős intézményrendszer kialakítása rengeteg energiánkat emésztette fel, ráadásul belső feszültségeket is eredményezett, mert az intézményesülés ellenzői azt hangoztatták, hogy ezzel elveszítjük az autentikusságunkat. Ez régi dilemma és veszélyforrás, amely már az ószövetségi Izrael történetét is kísérte, majd az őskeresztényeket is és minden reformmozgalmat. Szerintem a probléma nem az intézmények létesítéséből fakad, hanem amikor ezek elidegenülnek céljuktól, és működésük nem eszköz lesz, hanem öncélúvá válik. Elhamarkodott emiatt ítélkezni fölöttünk; ahogy Jézus mondta: "gyümölcseiről lehet megismerni a fát", az intézményeket pedig arról, betöltik-e rendeltetésüket, vagyis szolgálják-e az egyház eredeti és elsődleges céljait. A Hit Gyülekezete fennállásának kezdete óta folyamatosan növekszik és erősödik - váltakozó ütemben. Ma az ország legnagyobb városaiban az istentiszteletek látogatottsága tekintetében a második-harmadik helyen állunk. A tradicionális egyházaknál a passzív tagság száma nagyobb - ők azok, akik csak egyes kitüntetett ünnepi alkalmakon járnak templomba, és az életük fordulópontjain nyújtott egyházi szolgáltatásokat veszik igénybe, továbbá az egy százalékot is valószínűleg az egyházuknak adják oda. A Hit Gyülekezete passzív tagsága nyilván kisebb, tagjainak számához képest arányaiban nagyobb az aktív tagsága - bár az elmúlt években körülöttünk is kialakult egy erős szimpatizáns réteg. Az aktív tagságunkba mi is beleszámítjuk a gyermekeket, reméljük, a törvény is ennek alapján határozza meg a létszámküszöböt.
 
MN: Milyen a mostani viszonyuk a Fidesszel?
 
NS: A 2010-es választások óta nem támadták a gyülekezetet, ahogy már az ezredforduló óta sem. Elsősorban szakmai alapon áll a kapcsolatunk a Fidesszel és a kormánnyal. Három fő területen vannak rendszeres tárgyalásaink és együttműködés: vallási, szociális és karitatív kérdésekben. Ezenkívül a Fidesz-vezetésű önkormányzatokkal is korrekt és konstruktív a kapcsolatunk. A Fidesz és a gyülekezet kapcsolatát az egyházi törvény mellett az új oktatási törvény is befolyásolni fogja, hiszen iskolafenntartó egyház vagyunk. Volt rá példa, hogy megkeresték a gyülekezetet egyes települési önkormányzatok, hogy vegyünk át iskolákat; de mi ebben a tekintetben nagyon tartózkodóak vagyunk. Szerintünk egy egyház annyit vállaljon, amennyit a belső adottságai lehetővé tesznek, vagyis nem akarjuk "lenyúlni" az önkormányzati iskolákat, és evangelizációs eszköznek használni őket.
 
MN: A honi szélsőjobboldal célkeresztjébe projudaizmusuk, cionizmusuk miatt kerültek. Hogy viselik?
 
NS: Izrael támogatását, a delegitimálását célzó kísérletek elleni fellépést hangsúlyozottan fontos feladatunknak tekintjük a jövőben is. Izraelben találhatók azok a szentírási helyek, amelyek a Biblia történelmi hitelességét alátámasztják. A zsidó állam tudja legjobban biztosítani ezek védelmét és látogathatóságát mindenki számára. A Közel-Keleten a zsidóság és a kereszténység sorsa közös, egyaránt fenyegeti őket az iszlamizmus. Az elmúlt évtizedekben nagyon sok keresztényt öltek meg közel-keleti országokban, napjainkban pedig Egyiptomból menekülnek a keresztények. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás védelme kötelességük a keresztény egyházaknak is. Ezért össze kell fogni Izraellel, támogatni kell, és ezt is fogjuk tenni országos és nemzetközi szinten egyaránt.
 
MN: Azért nem általában az iszlámról van szó, békés, jámbor muszlimok is élnek százmilliószámra. Nem vádolják néha önöket iszlamofób általánosítással?
 
NS: Nem vitatom, hogy vannak békésebb muszlimok, én az egyre nagyobb teret hódító, népszerűbb és fenyegetőbb fundamentalista iszlám terrorizmusról és iszlamizációról beszélek. Itt Pesten lehet iszlamofóbiával vádaskodni, de annak a pár napja Etiópiában megölt misszionáriusnak és a kis híján szintén halálra vert terhes feleségének már kevésbé lenne - ha még lehetne - kedvük ilyesmit mondogatni. A Közel-Keleten élő, rettegő keresztény tömegekről nem is beszélve. Szaúd-Arábiában a bibliaolvasást, a keresztény hitgyakorlást törvény bünteti. Libanonban pár évtizede még keresztény többség volt, ma a kereszténygyűlölő Hezbollah tör hatalomra. A Közel-Keleten egyetlen országban nőtt a keresztények száma, s ezt Izraelnek hívják. Úgy tűnik, a legpesszimistább forgatókönyvek érvényesülnek az "arab tavasz" tekintetében. Nagyon örülnék, ha a közel-keleti országokban működőképes demokráciák jönnének létre. A vádaskodókról pedig csak annyit: egy meghasonlott civilizációban élünk, amelyben többen annyira utálják saját spirituális és kulturális gyökereiket, hogy képesek minden konfliktushelyzetben a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás halálos ellenségei mellé állni.
 
Forrás: Magyar Narancs XXIII. évf. 18. szám